„Edelényből jövök, a cigánytelepről...és ennél sokkal durvább helyek is vannak, mint ahonnan én jöttem” – mondja a 23 éves Kuru Antal, akinek tavaly szeptemberben valósult meg élete álma, amikor felvették jazz szakra a fővárosi Egressy Béni Zeneművészeti Középiskolába. Antal nem mindennapi küzdelméről dokumentumfilm is készült Tititá címmel.
„A legnagyobb nehézséget nekem a kitartás jelentette. Az, hogy amikor felismerem, hogy mi mindent nem tudok, akkor ne hagyjam abba, hanem elkezdjek tanulni. Aztán akkor se hagyjam abba, ha nagyon nem megy semmi” – meséli Kuru Antal.
Elmondása szerint életében a nagy fordulatot az jelentette, amikor egy borsodi cigánytelepről 18 évesen bekerült a 2011-ben induló Snétberger Zenei Tehetség Központba, amit hátrányos helyzetű, tehetséges roma fiatalok számára hozott létre a világhírű gitárművész. (Nyomortelepek kincsei. Interjú Snétberger Ferenccel. Hetek/2012)
„Sajókazán az Ámbédkar iskolába jártam (ez Derdák Tibor neves roma iskolája), ahol az egyik tanárom buzdított arra, hogy menjek el Miskolcra a Snétberger Központ meghallgatására”
– mondja Antal, amikor az indíttatásáról faggatjuk, hiszen zenészcsalád nem állt mögötte, képzettsége nem volt. Egyedül tanulgatott gitározni, ráadásul viszonylag későn, 13 éves korától, egy maga fabrikálta gitáron, amit fából, damilból eszkábált össze, miután megfigyelte, mások hogyan gitároznak a tévében. Aztán 14 évesen kapott egy kis gitárt, és azon játszott éjjel-nappal, többnyire egymagában.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.