„Mi nem küldünk el gyereket csak azért, mert nem cigány” – mondja az ország első cigány nemzetiségű óvodájának vezetője, Debre Krisztina, aki édesanyjától, a legendás cigány tanítónőtől vette át a csepeli Majd Megnövök Óvodát. Ide olyan, nagyon szegény gyerekeket vesznek föl, akiket máshol elutasítanak.
Az óvoda 1993-as megalapítása óta felnőtt egy nemzedék, amely szintén idehordja a gyermekeit, vagy már óvónőként dolgozik itt, az iskolások meg visszajárnak. Valamit tudnak az itteniek, mert a rendkívüli lemaradással induló gyerekek között az országos átlagot messze meghaladja az iskola érettek aránya. A gyerekek közül sokan osztályelsőkké válnak, vagy erős középmezőnybe kerülnek.
A Majd Megnövök csepeli óvoda vezetőivel és óvónőivel beszélgettünk. Az óvoda alap eszméje szerint bárki beiratozhat hozzájuk, aki kellőképpen szegény ahhoz, hogy máshová ne vegyék fel. Az alapítványi felzárkóztató óvoda cigány és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek részére. Olyan rászoruló családok támogatása, melyek tagjaihoz a működő szociális szervezetek és intézmények nem jutnak el.
„1993-ban az édesanyám, Debre Istvánné Magdi hozta létre ezt az óvodát. Ő tanítónő volt, és azt látta, hogy az iskolában azok a gyerekek, akik hátrányos helyzetből jöttek, rendkívül sok elmaradással küzdenek. Rengeteg gyerek elbukott az iskolaérettségi vizsgálaton, holott nem volt semmilyen mentális zavaruk, csak így töltötték fel a kisegítő osztályokat,enyhén súlyos értelmi fogyatékos gyerekekkel, akik nem voltak azok, de ott azzá váltak. Anyukám azért hozta létre ezt az óvodát, mert látta, hogy mennyire hiányoznak az alapok. Egy rozzant épületben, a gettó szélén, a Soros Alapítvány támogatásával indultak el” – mesél a kezdetekről Debre Krisztina, aki nyolc éve, édesanyja nyugdíjba vonulása után vette át az óvoda irányítását.
„Kezdetben anyukám végigment a cigánysoron, és kiabált cigányul, hogy hozzák el az emberek a gyerekeiket az óvodába. Ez az a korszak volt, amikor legfeljebb ötévesen adták be őket, amikor muszáj volt. Mi is cigányok vagyunk, tősgyökeres csepeli család, mindenki ismerte anyámat a telepen. Összeszedte a gyerekeket, veszekedett a szülőkkel – ő végezte az úttörő munkát. Azután szájról szájra ment a híre, és hamarosan maguktól hozták a szülők a kicsiket. Évek óta várólistánk van, soha nem kellett hirdetni magunkat, pláne, hogy a többi óvoda is sokszor küld hozzánk gyerekeket” – teszi hozzá Krisztina.
"A cikk folytatása: A néma Zsoltika már angolul beszél" »
A riportot készítette: Makki Marie-Rose és Fabini Piroska
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.