Mikor született Jézus?

Ma már szinte mindenki előtt ismert tény, hogy a Jézus születési évét viszonyítási pontként használó idõszámításunk téves alapokon áll. Jézus ugyanis nem i. sz. 1-ben született, és semmiképpen sem „0”-ban, hiszen nulladik év nem létezik, csak mint csillagászati fogalom. De vajon meg lehet-e határozni több mint kétezer év távlatából, hogy pontosan melyik évben született Jézus? Fehér Sándor teológushallgató cikke.

Az évszám meghatározása során felmerülő kérdések Máté és Lukács evangélisták beszámolóinak eltérő megközelítéséből, illetve Lukács szavainak többféle értelmezési lehetőségeiből származnak. Míg Máté Heródes uralkodásának idejére, annak vége felé helyezi Jézus születését (Heródes halálának hagyományosan elfogadott dátuma i. e. 4), Lukács más megközelítést használ: Augustus i. e. 8-ban elrendelt népszámlálását és egy bizonyos Küréniosz általi összeírást (census) említ datálásként. Lukács híres mondata így hangzik: „Ez az összeírás először (próté) akkor történt, mikor Szíriában Quirinus (Küréniou) volt a helytartó (hégemoneuontos).” (Lukács evangéliuma 2:2). Ebből számos tudós arra a következtetésre jutott, hogy Lukács egy bizonyos Publius Sulpicius Quirinus syriai legatus i. sz. 6-os összeírására utal. Jól láthatóan nem lehet viszont az i. sz. 6-os évet sem Máté beszámolójával, sem az augustusi népszámlálással harmonizálni. Lukács mondatait így mindennél részletesebb elemzésnek vetette alá a vallás- és ókortudomány, a benne lévő szinte összes szó jelentésbeli tartalmának végletesen alapos vizsgálatával. Így, legalábbis tudományos körökben, Lukács ezen egyetlen mondata vált a Biblia legtöbbet kommentált részévé, amivel az ókortudósok legnagyobb alakjai is mind sorra foglalkoztak, Theodor Mommsentől kezdve Ronald Syme-on át Alföldy Gézáig. Csak néhány kérdés álljon itt a legtöbbet hangoztatottak közül: Mivel Izrael hivatalosan i. sz. 6-ig önálló királyság volt, egyáltalán lehetséges volt-e előtte bármikor római censust végrehajtani benne? Lukács az első vagy csupán egy előbbi censusról beszél? A görög próté szó ugyanis elvileg mindkét jelentéstartalmat megengedi. A görög szövegben említett Küréniosz biztosan Quirinusnak feleltethető-e meg? A Küréniosz név ugyanis esetleg több római tisztviselőre is ráillhet, akik lehetnek például C. Sentius Saturninus illetve Publius Sulpicius Quirinus is. Bármelyik lehetőséget feltéve további megválaszolandó kérdések sorába ütközünk.

Küréniosz Saturninus lenne?

I. e. 9/8 és 7 között Syriában Caius Sentius Saturninus volt a kormányzó (legatus). I. e. 7-ben Saturninust feltehetőleg Germaniába küldték, Publius Quinctilius Varus pedig négy légióval érkezett Afrikából a helyére, i. e. 6 őszén. Ezek szerint Saturninus – amennyiben tartott censust – ideális jelölt lenne ahhoz, hogy Lukács rá hivatkozzon. Kérdéses viszont, hogy a Lukács 2:2-ben leírt Küréniosz görög nevet meg lehet-e a latin Saturninusszal feleltetni, hiszen a Küréniou alakból csupán igen nagy mértékű szövegromlás útján lehetne Saturninushoz eljutni, amire ráadásul semmiféle forrásbeli bizonyíték nem létezik. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket leginkább Tertullianusnak egy szintén sok vitát szült mondata táplálta, ami így hangzik:

„De census tartatott Augustus alatt Iudaeában Sentius Saturninus által, amik bizonyítékként szolgálnak [Jézus] családjára vonatkozóan.” (Adversus Marcionem I. 4:19).

Tertullianus tehát egyértelműen Saturninust tartja a hivatalban lévő személynek a Jézus születésekori census idejében, bár ebből még önmagában egyáltalán nem következik, hogy Tertullianus a Lukács 2:2-ben szereplő Kürénioszt Saturninusszal azonosította volna. Az viszont önmagában is perdöntő súlyú tény, hogy Tertullianus a noment is megadja (a Sentius nevet), míg Lukács csupán a cognoment írja le (Quirinus). Ebből annyi mindenképpen kiderül, hogy Tertullianusnak dokumentált bizonyítékok álltak rendelkezésre állítása igazolásához. Hogyan lehetett tehát Saturninus a kormányzó Jézus születésekor úgy, hogy Lukács is igazat mondott? A kérdés megválaszolásához először is Quirinus személyéről kell a történelmi bizonyítékokat áttekinteni.

Márványlap felirata lehet a kulcs

1764-ben az ókori Tibur mellett találtak egy márványlapra írt feliratot, amin egy személy római tisztségeinek felsorolása (cursus honorum) található. A márványlap ma a Vatikáni Múzeumban található meg, és a megtalálási helyéről titulus Tiburtinusnak nevezték el. A feliraton szereplő személy egyértelmű beazonosítását magyar sikerként is értékelhetjük, ugyanis a sok évtizedes vitára gyakorlatilag Alföldy Géza munkássága tett pontot, aki minden más, korábban egyes tudósok által felvetett lehetőséget (többek között Saturninusét vagy Pisóét) logikai úton sikeresen kizárt, így a nagy augustusi hadvezérek közül egyedüliként Quirinus személye maradt a porondon mint reális eshetőség. Ennek a tudományos sikernek a jelentősége ezenfelül abban rejlik, hogy kizárja azt az egyébként is gyenge lábakon álló feltételezést, miszerint Quirinus Jézus születése idejében legatusi (vagy ad absurdum alacsonyabb, procuratori) tisztségben lett volna Syria provinciában.

Egy másik felirat, ami Quirinust név szerint is említi, a Lapis Venetus nevű sírfelirat, aminek tanúsága szerint egy Quintus Aemilius Secundus nevű római tiszt végezte el – többek között – Apamea városának összeírását, Quirinus syriai legátussága idején és parancsából. A sírfeliraton szereplő események dátuma meghatározhatatlan, így több kutatónak találgatásra adott okot, hogy esetleg nem Jézus születésének idejében történt eseményekre utalnak-e, ez azonban mind a titulus Tiburtinus megfejtett személye, mind számos egyéb ok miatt (mint például az a tény, hogy Saturninus és Varus kormányzósága között ehhez túl kevés idő telt el) meggyőzően kizárható.

Első vagy előbbi összeírás?

Az eddigiek alapján egyetlen lehetőség adódik Lukács szavainak értelmezésére, miszerint a fenti mondatában csupán egy utalást tesz Quirinus második, i. sz. 6-ban történő legatusságára (és egyúttal az általa történt összeírásra is), egyben pedig a Jézus születésekori összeírást egy, a Quirinus kormányzósága előtti censusként határozza meg. Ez esetben így kell értelmezni a mondatot: „Ezen összeírás előbb történt, [mint amikor] a kormányzó Syriában Quirinus volt.”

A mondat ilyetén való fordításának nyelvtani helyességét is eleve sok évtizedes vita előzi meg, ez azonban mára elcsitult, továbbá konszenzus alakult ki abban is, hogy Lukács változatos nyelvhasználatába teljesen beleillő a fenti szófordulat az eredeti nyelven.

Megfigyelhető, hogy Lukács tisztában volt az Izraelt érintő mindkét összeírással: az elsővel Jézus születésekor (Saturninus kormányzósága alatt), illetve a másodikkal Quirinus alatt, i. sz. 6-ban. A második összeírást ugyanis így eleveníti fel: „Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, akik őt követték, szétszórattak” (Apostolok cselekedetei 5:37). Az itt említett Júdás Iosephusnál is megjelenik, mégpedig szintén az i. sz. 6-os censussal kapcsolatban.

Ráadásul teljesen nyilvánvaló, hogy Augustus i. sz. 6-ban egyáltalán nem tartott birodalmi szintű összeírást, ezért Lukács nem is köthette az augustusi rendelet időpontját Quirinushoz. Ennek tudatában több tudós is amellett érvel, hogy Lukács Quirinust csupán mint viszonyítási pontot említi, teljessé téve ezáltal a szembeállítást Izrael egyik legsötétebb órája, mint a szabadság elveszítése i. sz. 6-ban, és Jézus születése, mint a legnagyobb világosság megjelenése között. Ennek az ellenpontozásnak pedig nagyszerű ábrázolása a két esemény egy mondatba való foglalása.

A censusokról

Történelmi dokumentumok alapján i. e. 12 és i. e. 7 között Augustus regionális népszámlálások sorát tartotta meg, ezért a végrendeletében szereplő i. e. 8-as dátumot a birodalmi szintű összeírásra nem egy egységesen levezényelt rendeletként kell értenünk. A censusok sora feltehetően Galliával kezdődött i. e. 12-ben, Rómá­ban pedig i. e. 8-ra esett – minden bizonnyal ezért tüntette ki Augustus ezt a dátumot.

Az említett két izraeli összeírás háttere és lebonyolítása is teljesen eltérő volt: Jézus születésekor a mózesi törvényben leírtakból következően (Mózes 4. könyve 25:10, Mózes 3. könyve 1:18) sejthető, hogy a zsidóság saját belső adminisztrációját használták fel, mint ami mindenkit az ősei földje alapján tartott számon. A helyi szokások ilyetén való általános elfogadását egyiptomi censuspapiruszok is tanúsítják. Az i. sz. 6-os censusnál viszont a függetlenség elveszítésével egy időben vagyon­becslésen alapuló adó (tributum soli) is bevezetésre került. Az új, immár sokkal istentelenebb augustusi hűség­eskü és a föld mint adóztatható vagyon számításba vétele, ezáltal szintén az isteni tulajdonból való kiemelése feltehetőleg együtt robbantotta ki a már említett Galileus Júdás által fémjelzett felkelést.

Iosephus még egy, a Júdás-féle felkelés előtt történt korábbi augustusi hűségesküről is említést tesz, ami pontosan Saturninus kormányzósága idején történt, i. e. 7-ben. A hűségeskük pedig minden esetben összeírással is együtt jártak, sőt, az összeírás megvalósulásának következményére maga Iosephus is utal, amikor a lakosság adója egy részének csökkentéséről tesz kétszer is említést (amit pedig nem lehet előzetes összeírás nélkül elvégezni). Mindezen tényekből és a Heródes élete végéről szóló iosephusi beszámoló eseményeiből is egyértelműen megállapítható, hogy i. e. 7-ben Izraelben az augustusi rendelettel összhangban történő, összeírással egybekötött augustusi-heródesi hűségeskü letételére került sor, és ebben az évben Betlehemben megszületett a Názáreti Jézus. A történtek áttekintésének további tanulsága, hogy Máté és Lukács leírása között semmiféle ellentmondás nem található, mivel a két evangélium tökéletesen kiegészíti egymást, amit a történelmi tények is igazolnak.