Izraeli elemző: Németország segíti elő az újabb világháború kirobbanását

Caroline Glick, a Jerusalem Post volt vezető szerkesztője a honlapján tette közzé figyelemreméltó elemzését a szíriai helyzet következményeiről, amelyet most magyar fordításban is közzéteszünk.

Szíria elnöke, Basar al-Aszad nem független szereplő a világpolitikában. A rezsim az irániaknak és az oroszoknak köszönheti a létezését. Aszad soha nem hajtotta volna végre a gáztámadást a lázadókkal szemben április 7-én a Damaszkusz-közeli Douma városában, ha nem kapott volna erre zöld lámpát Moszkvától és operatív segítséget illetve jóváhagyást Teherántól.

Mivel Donald Trump figyelmen kívül hagyta ezt az orosz és iráni befolyást Szíriában, a vegyifegyverek bevetésére adott válaszként végbement amerikai precíziós rakéta-támadásoknak kicsiny a stratégiai jelentősége.

Ahogyan azt Izrael kifejtette a napokban: Irán közvetlenül felelős a szíriai erőszakért. Miközben Trump egy új külpolitikai stáb felállításán dolgozik (Mike Pompeo külügyminiszter-jelölt szenátusi jóváhagyására vár), a nemzetbiztonsági fenyegetés, amelyet Irán jelent az Egyesült Államokra nézve, napról napra nő.

Irán áll az ember mögött, akiről Trump egyszer így beszélt: „Egy gázzal gyilkoló vadállat, aki a saját népét mészárolja, és még élvezi is ezt!” Irán jelenti a legnagyobb fenyegetést a második világháború után megvalósult – és nukleáris fegyverek által fenntartott – világbékére is.

Április 9-én Iránban megünnepelték a „Nukleáris Energia Napját”. A rezsim vezetői – köztük Hasszán Rohani iráni elnök – ezt a napot is kihasználták arra, hogy megfenyegessék az USÁ-t: ha Amerika megszegi az Átfogó Közös Cselevési Tervben foglaltakat (Joint Comprehensive Plan of Action – JCPOA – ez az „iráni nukleáris megállapodás”), akkor Irán két napon belül folytatni tudja a fegyverszintű uránium dúsítást.

A fenyegetések megerősíteni látszanak azt a figyelmeztetést, amelyet nukleáris fegyverkezést felügyelő szervezetek és az iráni nukleáris megállapodás ellenzői a közelmúltban többször is hangoztattak: a most érvényben levő nukleáris megállapodás keretén belül Irán bővíteni tudta nukleáris kapacitását.

Trump május 12-őt jelölte ki határidőnek – eddig kellene az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek revideálniuk az Iránnal kötött megegyezést. Így már kevesebb, mint egy hónap maradt arra, hogy az USA és európai szövetségesei megegyezzenek azokról az új feltételekről, amelyek mentén érdemes ezt az egyezményt Teheránnal fenntartani.

A szenátusi meghallgatásán Pompeo kifejtette, hogy a Trump-kormány azt preferálná, ha az egyezmény módosításra kerülne, hogy megfeleljen az amerikaiak követelményeinek. Ha azonban a megállapodást nem sikerül megnyugtatóan módosítani, az amerikai kormány más lépésekre is készen áll.

Így fogalmazott: „Szeretném korrigálni ezt a megállapodást – ez lenne a cél. Ha azonban arra a következtetésre jutunk, hogy ez a megállapodás nem javítható ki, akkor az elnöknek szakszerű tanácsot fogunk, fogok én magam is adni. Ha esélytelen ennek a megállapodásnak a korrekciója, akkor én azt fogom tanácsolni: dolgozzunk a szövetségeseinkkel, hogy kedvezőbb eredményre jussunk, hogy egy jobb megállapodást hozzunk tető alá Teheránnal.”

A Szenátusnak adott írásos tanúvallomásában Pompeo rámutatott: Irán illegális atomprogramja csak egy Teherán azon tevékenységei közül, amelyek az Egyesült Államokat és annak szövetségeseit fenyegetik.

Mint mondta: „Nem tehetjük meg, hogy a nukleáris program miatt ne lépjünk fel Irán kibertámadásaival illetve Teherán azon törekvéseivel szemben, hogy a jemeni hutikat rakétákkal lássa el, hogy azokkal Szaúd-Arábiát és az odalátogató amerikai állampolgárokat vegyék célba. Irán aktivitása Szíriában, Irakban és Libanonban a létében fenyegeti Izraelt, a Hezbollah globális terrorista szervezet pedig már itthon, a szülőföldünkön is fenyeget bennünket, amerikaiakat.”

Elkeserítő, hogy az Iránnal szemben kifejtett amerikai erőfeszítések egyik legnagyobb hátráltatója épp az USA egyik legközelebbi szövetségese, Németország.

Habár Németország a NATO tagja és a köztudatban Amerika hűséges szövetségese, a gyakorlatban Berlin Irán egyik legnagyobb védelmezője és támogatója.

Az elmúlt hetekben a Trump-kormány több tisztviselője is elmondta, hogy Németország olyan technológiákat ad Iránnak, amelyekkel Teherán az Aszad-rezsim vegyi fegyver programját támogatja.

A Jerusalem Post a napokban jelentette, hogy a német Krempel Csoport által gyártott alkatrészeket találtak azokon az iráni rakétákon, amelyeket a szír kormány használt a Douma elleni támadás során.

Berlin nem kívánta kommentálni azt, hogy a német Krempel vállalat nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy Aszad vegyi fegyvert vetett be, civilekkel szemben.

Ami pedig az Iránnal kötött nukleáris megállapodást illeti: a Trump-kormány tagjai, akik az európaiakkal az egyezmény korrigálása céljából tárgyalnak, azt is elmondták, hogy Németország az első számú akadálya annak, hogy a szövegben az amerikaiak érdemi változást tudjanak keresztülvinni.

A Washington Free Beacon konzervatív hírportál szerint egy amerikai kormányzati tisztviselő elmondta: Berlin nem járul hozzá, hogy Iránt szankciókkal sújtsák, amiért az ballisztikus fegyvereket fejleszt.

Ahelyett, hogy szankcionálná Iránt a ballisztikus rakétaprogramja miatt – amely az amerikai kormány álláspontja szerint megsérti a nukleáris megállapodás szellemiségét, de az ENSZ Biztonsági Tanácsa érvényben levő határozatait is – „a németek szerint a Nyugatnak le kellene mondania a szankciók alkalmazásáról és ehelyett inkább tárgyalnia kellene Iránnal annak rakétaprogramjáról. Berlin szerint további gazdasági incentívákat kellene kilátásba helyezni Teheránnak, ha az irániak hajlandóak a rakétákkal kapcsolatban is hasonló megkötéseket vállalni, mint az atomprogramjukkal kapcsolatban.”

Ezen túl Németország akadályozta meg Európában a Hezbollah-al szembeni határozott fellépést is.

Berlin évek óta megakadályozza, hogy az Európai Unió tagállamai – például Hollandia – a Hezbollah-ot terrorista szervezetnek minősítse – állapítja meg Benjamin Weinthal, a Demokráciák Védelméért Alapítvány munkatársa. Németország magatartásának a hátterében az húzódik meg, hogy volt egy ki-nem-mondott megállapodás a terrorista szervezettel, hogy az szabadon tevékenykedhet Európában, ha európai célpontokra nem támad.

A Hezbollah 2012-ben megszegte ezt a megállapodást, amikor felrobbantott egy reptéri buszt a bulgáriai Burgaszban. A támadásban öt izraeli turista és egy bolgár állampolgár vesztette életét, 32-en pedig megsebesültek. Miután szinte azonnal kiderült, hogy a robbantás a Hezbollah és Irán műve, az Egyesült Államok és Izrael követelte, hogy az Európai Unió minősítse terrorista szervezetnek a Hezbollah-ot és gátolja meg annak európai működését.

A németek azonban hátráltatták ezt a folyamatot, így az EU-nak egy egész évbe telt, mire lépett az ügyben. Végül csak annyit tett, hogy a Hezbollah „katonai szárnyát” terrorista szervezetnek minősítette, a szervezet „politikai szárnya” pedig továbbra is tevékenykedhet Európában. Mivel a gyakorlatban semmilyen lényegi különbség nem áll fenn a két „szárny” között, az EU döntése semmilyen hatással nem volt a szervezet tevékenységére.

A német hírszerzés szerint jelenleg 950 Hezbollah ügynök van Németországban. A síita iszlám központokból tevékenykednek – ezek a szervezetek a Hezbollah toborzó központjaiként is funkcionálnak. A Hezbollah legális tevékenységei közé tartozik, hogy tüntetéseket szervez, felszólítva az Izraellel szembeni bojkottra, a befektetések szüneteltetésére és szankciók alkalmazására (BDS – Boycott, Divestment, Sanctions).

Az illegális vonalon pedig: az elmúlt hónapokban a német hatóságok több Hezbollah- és iráni ügynököt tartóztattak le, amikor tudomásukra jutott, hogy izraeli és zsidó célpontok feltérképezését végzik.

Németországban a Hezbollah hasonlóan tevékenykedik, mint Latin-Amerikában. A nyugati félteke Hezbollah-ügynökeivel kapcsolatban az amerikai hadsereg Déli Parancsnoksága ez év februárban kifejtette: „A libanoni székhelyű Hezbollah-nak kiépült a jelenléte a régióban – ebbe beletartozik a logisztikai, a pénzgyűjtő és az operatív tevékenység. Ezek az erőforrások – akár előzetes figyelmeztetés nélkül – szinte azonnal bevethetők.”

Habár a Hezbollah tevékenysége Németországban nyilvánvaló fenyegetést jelent Németországra illetve Európára nézve, ahelyett, hogy betiltaná, a német kormány még meg is védi a terrorista szervezetet.

Berlin – részben – anyagi érdekei miatt veszi védelmébe a Hezbollah és Irán európai ténykedését. 2017-ben Németország és Irán között a kereskedelem 17 százalékkal növekedett, 3.2 milliárd dollárról 4.3 milliárd dollárra. A két ország közötti kereskedelem többségét a német export teszi ki.

Németország arra is szokott hivatkozni, hogy nem szeretné semmivel sem befolyásolni az izraeliek és a palesztinok közt zajló „békefolyamat” kimenetelét.

Az amerikai külügyminisztérium egy tisztviselője elmondta a Jerusalem Post izraeli lapnak: Berlin a Hezbollah „polikai szárnyát” azért nem tiltja be, mert a síita terrorista csoport tevékenysége „összefügg az izraeli-palesztin béketárgyalásokkal.”

Ez az álláspont figyelemreméltó, két okból is. Először is, a Hezbollah németországi tevékenységének semmi köze nincs az izraelieknek a palesztinokhoz fűződő kapcsolataihoz. Másodszor pedig, ebből az is következne, hogy izraeliek meggyilkolása lényegében egy érthető és legitim stratégia.

Ha a németek elfogadják ezt az érvelést, akkor Berlin a politikájában fontos szerepet tulajdonít annak az ellenséges viszonyulásnak, amellyel Irán és a Hezbollah Izraellel szemben viselkedik. Ez aggasztó, hiszen mind Teherán, mind a terrorista szervezet nyíltan és számos alkalommal kifejezte, hogy a célja a zsidó állam megsemmisítése.

Miközben – a napokban – Izraelben a Holokauszt Emléknapon a zsidók a népükkel szemben elkövetett agresszióra emlékeztek, az iráni rezsim egy magas rangú tagja ismét Izrael megsemmisítését helyezte kilátásba.

Ali Sirazi, aki az iráni diktátor, Ali Hamenei ajatollah képviselője az Iráni Forradalmi Gárda Al-Kudsz Brigádjában, kijelentette: „Ha Izrael szeretné folytatni áruló létezését, a bolond lépésekkel fel kellene hagynia. Ha Iránnak okot adnak erre, Tel Aviv és Haifa meg fognak semmisülni. Irán képes elpusztítani Izraelt.”

Az Egyesült Államok természetesen aggodalommal figyeli Irán Izraelt célzó fenyegetéseit és Teherán nukleáris programját. Ha egy olyan ország fenyegetőzik népirtással, amelyik nukleáris fegyverek kifejlesztését végzi, azt komolyan kell venni. Egy atomfegyverrel rendelkező Irán pedig könnyen kirobbanthatja a harmadik világháborút is.

Aggasztó, hogy miközben Németország Iránt és a Hezbollah-ot megóvja a szankcióktól és hagyja szabadon tevékenykedni Európában, Washingtonnak az elmúlt hét hónapban nem volt nagykövete Berlinben. A demokraták a szenátusban megakadályozták a tapasztalt diplomata, Richard Grenell kinevezését a posztra.

Mialatt a Fehér Ház arra várakozik, hogy a szenátus jóváhagyja, hogy hivatalba léphessen az Egyesült Államok új német nagykövete, a németek felrúgtak egy megegyezést, amelyet az USÁ-val és Izraellel kötöttek. E szerint Izraelnek lehetősége lett volna rivális nélkül pályázni az ENSZ Biztonsági Tanácsának rotáló tagságáért. Mind Washingtont, mind Jeruzsálemet megrázta, amikor Berlin nemrég bejelentette, hogy mégis indul a Zsidó Állammal szemben a júniusi választáson. Ez a lépés azt jelenti, hogy Izrael ismét képviselet nélkül marad a Biztonsági Tanácsban.

Berlin jelenlegi politikája – Irán és a Hezbollah támogatása – szembe megy Németországnak a második világháború után megfogalmazott alapelveivel. A Német Szövetségi Köztársaság hetven éven keresztül hangoztatta, hogy tanult a múltja hibáiból, az agresszióból és az emberiség ellen elkövetett bűnökből.

Azt követően, hogy kirobbantottak két világháborút és végrehajtották az emberi történelem legszörnyűbb népirtását, a németek esküdöznek, hogy elutasítanak minden agressziót és komolyan veszik a Zsidó Állam megvédésével kapcsolatos „különleges felelősségüket”. De az, ahogyan Berlin pártolja Iránt és a Hezbollah-ot, illetve, ahogyan viselkedik Izraellel, arra utal, hogy bármit is tanultak a a németek a múltból, a két legfontosabb leckét még nem sajátították el.

Az első: Ha el akarsz kerülni egy világháborút, akkor ne támogasd azokat, akik a kirobbantásán fáradoznak.

A második: Ha komolyan meg akarod akadályozni, hogy gonosztevők egy második holokausztot hajtsanak végre, akkor azoknak a gonosztevőknek, akik felesküdtek a Zsidó Állam megsemmisítésére, ne adj eszközöket a kezükbe.

(Fordította: Pátkai Mihály)