50 ország: itt élnek a hit mai hősei

Az Open Doors holland székhelyű nemzetközi keresztény szervezet múlt héten ismertette széles közvélemény előtt a 2017-es ranglistáját, amelyet egy komplex szempontrendszer alapján (magánélet, családi élet, társadalmi élet, civil és egyházi szervezõdés, erőszakosság) állítanak össze, és amelynek célja megállapítani a keresztényüldözés fokozatát minden egyes ország esetében. Idén külön számítás is készült a „szorító” típusú (rendszerszintû) és külön a „kalapács” típusú erőszakos üldözésről. Fréchet Tímea írása.

A két kategória összevetése komplexebb képet ad, hiszen az erőszakos cselekmények nem feltétlenül a legelmaradottabb társadalmakban gyakoriak, illetve az állami szintű elnyomás erős lehet nagy számú áldozat nélkül is.

12 keresztény közül egy életveszélyben

Az 50 ország lakossága 4,83 milliárd, ebből összesen 650 millió keresztény élhet ezekben az országokban. Ebből a számból 215 millió (33 százalék) ki van téve erős vagy extrém üldözésnek (a becsléshez egy adott országon belül a regionális/etnikai/vallási alegységek által elért pontszámokat vették figyelembe). Tehát a föld lakosságára vetítve minden tizenkettedik keresztényt ér erős vagy extrém üldözés (illetve arányaiban többet, amennyiben csak a legkritikusabb 50 ország összesített adatairól van szó).

Világindex. Keresztényüldözés országonként. A „dobogósok”: Észak-Korea, Szomália és Afganisztán.

A 250 millió üldözött keresztény fele négy hatalmas országban él: Indiában, Etiópiában, Nigériában, Kínában. Az üldözés súlyossága áttolódott a Közel-Keletről és Afrikáról Ázsiára. Nem azért, mert csökkent az üldözés az előbbi térségekben, hanem azért, mert minden ázsiai országban idén megerősödött a keresztényüldözés. Az üldözés szerkezetében is változás állt be: jelentősen csökkent a „kalapács” típusú üldözés, viszont növekedett a rendszerszintű, „szorító” típusú üldözés.

Visszaszoruló dzsihádisták

2015. november 1-től 2016. október 31-ig 83,5 százalékkal csökkent a dokumentált halálesetek száma az előző időszakhoz képest (5747 eset).

A hatalmas csökkenés annak tudható be, hogy a nigériai kormány határozott fellépésének köszönhetően visszavonulóban van a Boko Haram nevű terrorszervezet. Nigériában 695 vértanúról tudnak idén, azaz a 2013-as erőszak szintjéhez közeledünk (612 halott), ekkor kezdett el a Boko Haram jelentősen előrenyomulni (2014: 2484, 2015: 4028 halott). A Boko Haram stratégiai visszavonulása viszont csak részben könnyít a több százezer keresztény helyzetén, akik a terrorszervezet elől megmenekültek: földjük, házuk az északról érkező muszlim törzsek birtokába kerültek, és ezek a törzsek továbbra is erőszakosan nyomulnak délebbre a keresztény lakta területek felé.

A Közép-afrikai Köztársaságban szintén jelentősen csökkent az erőszak, de az országban sok terület maradt az iszlamisták kezében, és a keresztény lakosság számára a visszatérés sem mindig megoldott. Maliba sem mertek visszatérni a keresztények, bár hivatalosan a dzsihádistákat kiszorították az északi országrészből.
2016-ban Szíriában és Irakban az Iszlám Állam nem nyert lényegesen új területet, inkább folyamatosan veszített a meglévő területekből, ahonnan korábban minden keresztény elmenekült, de a visszatérésük sem biztos (lásd keretes írásunkat).

Eritreában is csökkent idén az erőszak, mivel az aktív keresztények vagy elhagyták az országot, vagy börtönben vannak.

Észak-Szudánban folytatódott a keresztények száműzése. Dél-Szudánba menekülnek, ahol az Észak-Szudán által pénzelt milíciák elképesztő atrocitásokat követnek el.

Líbiában is csökkent idén az erőszak, mivel ott már gyakorlatilag nem él keresztény.

Az Open Doors attól tart, hogy tartósan kereszténymentes térségek alakulnak ki a Száhil övben. Bár a terrorszervezetek katonai eszközzel legyőzhetők, de a társadalmak gyökeres átalakuláson mennek keresztül. Olyan elnyomó társadalmak, rendszerek jönnek létre, amelyekből hiányzik a legalapvetőbb tolerancia a keresztények iránt (Eritrea, Észak-Szudán, Mauritánia, Mali, Észak-Nigéria), még akkor is, ha a térség kormányai a maguk módján harcolnak az iszlamista veszéllyel szemben. Tehát a „szorító” típusú üldözés veszélyezteti leginkább hosszú távon a keresztények jövőjét a térségben. Kevésbé ismert, hogy a muszlim lakosság igazi agymosásban részesül a Száhil övben, például új szélsőséges nézeteket terjesztő iskolarendszert hoztak létre Szomáliában, Kenyában, Nigerben és Burkina Fasóban, hogy a jövőbeli közigazgatási elitet képezzék. A társadalmak hasonló mély radikalizálódásától is féltik a keresztényeket Irakban és Szíriában.

Ázsia utoléri a Közel-Keletet és Afrikát?

Idén először minden ázsiai országban erősödött az üldözés, és a korábban említett 250 millió súlyosan üldözött keresztényből vélhetően 100 millió él Ázsiában. Pakisztánban, Lahoréban történt idén a legvéresebb, keresztényeket célzó terrortámadás húsvétkor egy játszótéren. A megerősödött üldözés a nacionalisták kormányzásba jutásával áll összefüggésben (Indiának 2014 óta hindu nacionalista kormánya van, idén Srí Lankában jutott hatalomra egy hasonló nacionalista párt). Az erős kezű kormányzás jellemzi a térség országait (Srí Lanka, Banglades, Vietnam, Malajzia, Laosz, Bhután, a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok). Itt az üldözés a kisebbségi léttel függ össze, ahol a keresztény jelenlétet a nemzeti összetartozást fenyegető idegen elemként értékelik. Ráadásul Kínában, Vietnamban, Mianmarban és Indiában a keresztények gyakran valamelyik etnikai kisebbséghez tartoznak, amelyek eleve súlyos diszkriminációnak vannak kitéve, egyes etnikumok a lassú népirtás ellen küzdenek (mint a Karen törzsek Mianmarban). Így az ő esetükben halmozottan jelenik meg az üldözés. Nem ritka, hogy a legalapvetőbb emberi jogokat tagadják meg tőlük. Vietnamban a kisebbségi etnikumhoz tartozó keresztényektől akár a születési anyakönyvi kivonatot is megtagadhatják, vagy nem kaphatják meg a nekik járó szociális támogatást.

A hagyományos falusi környezetben idegen elemként tekintenek gyakran az új keresztény megtérőkre, amely akár a teljes kiközösítésükhöz is vezethet. Például Indiában 2016. október 16-án, a Dokwaya nevű faluban Cshattiíszgarh államban, egy keresztény családban magára maradt az 55 éves nagymama, míg a család többi tagja elutazott. Mire visszajöttek, a falu lakossága meztelenre vetkőztette a hölgyet, halálra verték, majd elégették a holttestét.

Iránban is nőtt az üldözés (a rendszerszintű és az erőszakos is). A hatóságok képtelenek ilyen sok keresztény ellen intézkedni, ezért a vezetőkre koncentrálnak, akik gyakran kénytelenek az országot elhagyni. A „hétköznapi” keresztények erős családi, társadalmi, munkahelyi diszkriminációnak vannak kitéve, ha kiderül a hitük. Mivel gyakoriak a rendőrségi razziák a titkos összejöveteleken, előfordul, hogy a rájuk szabott hatalmas bírságok miatt mindenüket eladják, mert ki kell fizetni az óvadékot.

Törökország idén előrelépett a rangsorban, a 45. helyről a 37. helyre. A júliusban félresikerült államcsíny óta teljes elnyomás alatt áll az ország (120 ezer letartóztatás történt), amely indirekt módon is hat a keresztényekre. Nagy kérdés, hogy a külföldi keresztényeknek meg fogják-e hosszabbítani a vízumát (a menekülttáborokban dolgozó keresztény szervezetek munkatársai miatt nagyon aktuális a kérdés). Több keresztény külföldi állampolgárt kiutasítottak, és egy amerikai lelkészt is elítéltek terrorizmus vádjával (lásd keretes írásunkat).

Kínában 2016 folyamán leállt a néhány éve elindított hatósági kampány a gyülekezeti házak ellen. Emiatt idén az ezek ellen irányított támadások száma világszerte is jelentősen csökkent a tavalyihoz képest (1188 támadás 2016-ban, 2015-ben pedig 2406 támadás, ebből 1500 hatósági parancs gyülekezeti házak lerombolására). Pakisztánban idén elszaporodtak a keresztény épületek elleni támadások: 600 esetet regisztráltak. Pakisztánban, Indiában és Irakban jelentősen nőtt a keresztény nők ellen elkövetett nemi erőszak.

Az ázsiai Bhutánban még mindig tiltott a kereszténység. A rangsor sok országában nemcsak a keresztény összejövetelek tilosak, de tilos bármilyen keresztény szertartást megtartani. Egy keresztény házasságkötés, egy keresztény temetés is hatalmas kockázatot jelenthet. Például Bhutánban (az egyetlen ázsiai ország, ahol a kereszténység teljes mértékben tiltott Észak-Koreán kívül) a keresztények éjjel, nagy titokban kénytelenek eltemetni a halottaikat.

Indiában tovább növekszik a keresztények elleni incidensek száma, a becslések szerint naponta tízen szenvednek el támadást keresztény mivoltuk miatt.

A legkritikusabb 50 országon kívül még 225 halálesetet dokumentáltak, zömében a Demokratikus Kongóban (Észak-Kivu tartományban tombol egy apró, kegyetlen iszlamista milícia a szomszédos Uganda támogatásával). A többi eset ezekben az országokban történt: Csád, Uganda, Kamerun, Fülöp-szigetek, Líbia, Guinea, Guatemala, Niger, Elefántcsontpart, Gambia és Franciaország.

A felsorolásba idén először egy nyugat-európai ország is bekerült, Franciaország. 2016 júliusában gyilkolták meg dzsihádisták Jacques Hamel papot, valamint az úgynevezett Calais-i dzsungelben egy iráni menedékkérőt öltek meg radikális muszlimok (2015. december 14-én), amikor keresztény mivolta kiderült.

Természetesen a jelen tanulmány csak a feldolgozott esetekről számol be, a valóságnak csak egy szeletét látjuk. A teljesen zárt társadalmakból (elsősorban Észak-Koreából, ahol az Open Doors becslése szerint több tíz­ezer keresztény él munkatáborban) nem jutnak hozzánk az információk, másrészt mert nem számítanak a jelentésbe a fegyveres konfliktusok áldozatai. Jó példa az USA-val határos Mexikó, ahol idén 23 keresztény vértanú halálát dokumentálták, de eleve több tízezer ember halt meg vagy tűnt el az adott időszakban a drogkartellek által uralt országban. Ezek a keresztények tulajdonképpen olyan papok vagy lelkészek voltak, akik valamilyen módon a drogmaffia ellen nyilvánosan, vagy köztudottan foglaltak állást. A több ezer egyéb emberáldozatról csak feltételezhető, hogy egy részük keresztény meggyőződése miatt tagadta meg az együttműködést a kartellekkel. Ugyanúgy Mexikóban több eset fordult elő, hogy a falusi közösségek elképesztő módon büntették meg a keresztényeket, például az ivóvízhez való hozzáférés megtagadásával.

Most dől el a szír és iraki keresztények sorsa!

A szír és az iraki keresztények mindenüket elveszítették 2014-ben és 2015-ben, amikor az Iszlám Állam elõl menekültek, el kellett hagyni az otthonukat. Azóta két vagy három évet töltöttek nagyon kezdetleges körülmények között, fõleg a kurd tartományban, Törökországban, Libanonban, Jordániában a békére várva. Sokan úgy döntöttek, hogy nem indulnak útnak, hogy távolabbi országban menedéket keressenek, mert erõs volt a remény bennük, hogy egyszer vissza fogják kapni a saját falvaikat, városaikat. Hatalmas örömöt váltottak ki a jó hírek, mivel a 2016-os év során visszavonult az Iszlám Állam. Öröm helyett most szomorúság és bizonytalanság van a szívekben: az Iszlám Állam visszavonulása elõtt a házakat vagy lerombolták, vagy olyan kémiai vegyületekkel kezelték, amelyek ezeket lakhatatlanná tették. Tehát mindent le kell rombolni, hogy újra építkezhessenek. Ezekben a hetekben dõlnek el a személyes sorsok, családonként mérlegelni kell, hogy vajon merjenek-e visszatérni, vagy legyen vége az idegtépõ várakozásnak, és induljanak amerre látnak, mivel nem maradhatnak ott, ahol vannak. Az Open Doorsnál mi azt valljuk, hogy a Közel-Kelet nem ürülhet ki a keresztény lakosságától, ezért néhány hónapja újraindítottunk egy aláírásgyûjtést a szíriai/iraki keresztények javára, amelyet elõ fogunk terjeszteni az ENSZ fõtitkárának, amikor elérjük az 1 millió aláírást. Ezt az üzenetet fogjuk közvetíteni, miszerint nem fogadunk el semmilyen béketervet, amelybõl kimaradnának a keresztények és ne lenne biztosítva számukra a visszatéréshez való jog a gyakorlatban. (Az Iszlám Állam fennhatósága alól kiszabadított területek a síita milíciák uralma alá kerültek, ugyanazok a milíciák, amelyek 2004–2009 között az iraki keresz­tényeket már egyszer elüldözték otthonukból, Dél-Irakból, hogy Észak-Irakban menedéket találjanak, míg másodszor az Iszlám Állam elõl menekültek – a szerk.). (Michel Varton, az Open Doors strasbourgi emberi jogi iroda vezetõje, a 2017. január 12-én elhangzott sajtótájékoztatója alapján.)

Ha alá kívánja írni a tiltakozást, vagy támogatná az Open Doors munkáját, itt teheti!

További támogatási lehetőség:

A Végszó Szociális Egyesület adományokat gyűjt az Open Doorsnak, valamint 2014 óta saját programja keretében adományokkal támogatja az erőszaktól szenvedő keresztényeket a Közép-afrikai Köztársaságban. Bankszámlaszámunk: 10400205-02012069-00000000 a megfelelő program kiválasztásával „Közép-Európai Köztársaság” vagy „Open Doors” a megjegyzés rovatában – további információ: vegszo@gmail.com Köszönjük az eddigi megtisztelő adományokat! (x)