Az 1945 című magyar film rendezőjével és a forgatókönyvírójával készült, filmrészleteket is tartalmazó interjúnkból közlünk részleteket.
A második világháború végének Magyarországán, egy kis községben vagyunk: a németek kimentek, az oroszok bejöttek. Az egész falu épp a jegyző fiának esküvőjére készül. Minden a rendes kerékvágásban halad, mígnem a déli vonattal megérkezik két zsidó férfi, akiknek a pontos kiléte ismeretlen. A két férfi gyalogosan vág neki az egyórás útnak a faluba, az állomásfőnök pedig biciklin elhajt, hogy mielőbb szétkürtölje a hírt: visszajöttek a zsidók. Az 1945 című film cselekménye mindössze háromórás időtartamot ölel fel. Azt mutatja be, hogyan fogadja a felbolydult lakosság a hazatérőket, ki hogyan reagál az elszámoltatás veszélyére.
„A holokauszt témája művészi értelemben ki lett merítve. Ma, 70 év távlatában már a túlélés, a hazatérés korszaka, a „hogyan tovább” kérdése került előtérbe a közép-európai filmgyártásban. A mienk egy beszélgetős film, már az alkotása közben is nagyon sok történet előjött azok részéről, akik a filmmel kapcsolatba kerültek – saját történetek, családi sztorik. Reméljük, hogy ezek a beszélgetések egyre szélesebb körben folytatódni fognak”
– mondta el lapunknak az 1945 című filmje sajtóbemutatóján Török Ferenc rendező.
A rendező Szántó T. Gábor Hazatérés című novellája alapján készült filmjéről – amely április 20-tól a magyar mozikban is látható – az amerikai filmes szaklapok szuperlatívuszokban írnak, nemzetközi sikere óriási. A művészi eszközök, amelyeket a film használ, a zenétől kezdve a rendkívüli színészgárdán át az operatőri munkáig, méltán vívták ki a kritika és a közönség figyelmét. A filmkészítők kérdésünkre a siker magyarázatát többek között abban látták, hogy alkotásuk egy olyan történelmi időszakra fókuszált, amely viszonylag feldolgozatlan mind a filmgyártásban, mind a tankönyvekben.
Az 1945 és 1948 közti, a félfeudális rendszerből a demokráciába való átmenet lehetőségének időszakát villantja fel a film, amikor a közelmúlttal való szembenézés lehetőségét – már és még – nem korlátozza egyik totalitárius diktatúra sem, azaz a számvetés kizárólag az érintettek hozzáállásán múlik.
„Ilyen film még sok lesz, ennek a korszaka most kezdődik el. A Saul fia egy fantasztikus film volt, és olyan tudást, esztétikumot adott, ami unikális, de bizonyos értelemben le is zárta a holokauszt 1944-45-ös korszakát. Most eljött az idő – a 21. század közepén tartunk lassan –, hogy meginduljon ez a posztholokauszt – gondolat, mert ránk nézve drámaibb és súlyosabb kérdés a túlélés lehetőségeinek, az ezzel kapcsolatos kompromisszumoknak és tabuknak a feltárása”
– mondta el Török Ferenc.
A rendező elmondása szerint a film hosszú ideig, 10-12 éven keresztül készült, ami utólag akár szükségszerűnek is tűnhet, hiszen a mai hivatalos emlékezetpolitika, az áldozatnemzet- mítosz tükrében nálunk különös aktualitást kap az üzenete.
A teljes interjú a Hetek hetilap április 13-án megjelent lapszámában olvasható.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.