A PARALIMPIA az utóbbi időben a média homlokterébe került, aminek Váczi Anita, a 29 éves paralimpikon kajakozó örül ugyan, de a maga részéről nem szeretne a terület celebje lenni. „Sportoló vagyok, nem médiaszemélyiség” – ezekkel a szavakkal hárítja el sokszor a közszereplést, így örömmel mentünk le hozzá a Szeged melletti edzőtáborba, amikor kiderült, hogy interjút ad a Heteknek. Anita, aki 2003-ban kényszerült kerekesszékbe, 2013 óta kajakozik, és tavaly megszerezte az olimpiai szerepléshez szükséges kvótát Milánóban. Három társával szeptember 6-án mennek Rióba.
Honnan a sport szeretete? A családodban voltak sportolók?
– Nem volt a családunkban sportoló, gyerekkoromban én sem foglalkoztam kifejezetten versenysporttal. De az iskolában szerettem a szertornát, később aerobikoztam, édesapámmal eljártam futni is, szóval a mozgás valamennyire mindig része volt az életünknek.
Mióta vagy kerekesszékben?
– Tizenhét éves voltam, amikor volt egy autóbalesetünk a párommal, amiből én csak arra emlékeztem, hogy kirepültem az autóból: eltört a gerincem, és azóta kerekesszékben vagyok. A párom viszont meghalt a balesetben, és nekem sokkal inkább az ő elvesztése jelentette a mélypontot, nem az, hogy mozgássérült lettem. Az ő halálát nagyon nehéz volt feldolgozni. A spontán, rohanó életformának vége szakadt, teljesen másként kellett az életemet felépítenem, és új célokat kellett találnom.
Miben változott meg az életed?
– A baleset után, még abban az évben magántanulóként leérettségiztem, amiben az osztálytársaim nagyon sokat segítettek. A másik fontos célom volt, hogy jogosítványt és autót szerezzek, hogy ne kelljen bezárkózva élnem, vagy mindig valakire várnom. Vidéken a tömegközlekedési eszközöket a mozgássérültek nem tudják használni, mert az akadálymentesítés ott nincs igazán megoldva. A kerekesszékes lét olyan, hogy az embernek az élet minden pillanatát sokkal tudatosabban tervezve kell megélnie. Például ki kell találnom, hogyan oldjam meg, hogy valamit két méter magasról leszedjek.
Mosolykáról hallottál már?
– Igen, és egyetértek vele abban, hogy ha ép lenne az ember, talán ki se derülne, hogy milyen kreatív tud lenni.
A teljes interjút a friss Hetek hetilapban olvashatod el!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.