Új perzsa birodalom épül

Az 1979-es iszlamista forradalom óta Irán számos eszközzel igyekszik megvalósítani célját, a síita forradalom és a síita identitás elterjesztését a Közel-Keleten, és megerősíteni a térségben betöltött vezetõ szerepét. A szíriai háború kitörése és az ISIS által felállított szunnita terrorállam feltűnése átmenetileg megzavarta ezt a törekvést, de a passzív amerikai külpolitika és Barack Obamának a teheráni rezsimmel szemben folytatott megbékélési politikája lehetőséget adott arra, hogy az iszlamista vezetés sikeresen újraszervezze szövetségeseit, és nagyszabású népességcserével is megalapozza az új síita birodalom kialakítását. A gyakorlatban ez sokszor etnikai tisztogatással párosult, de az ISIS borzalmai árnyékában erről kevés szó esett az elmúlt években.

A The Tower geopolitikai folyóirat decemberi számában megjelent elemzés azt állítja, hogy a 21. századi perzsa birodalom közel jár ahhoz, hogy teljesen kiépüljön azon a területen, amelyet közvetlenül az iszlám feltűnése előtt az Újperzsa Birodalom uralt.

A szíriai háború kitörése előtt Irán elsősorban a nukleáris programjával és az Izrael elleni „ellenállás” támogatásával igyekezett kiépíteni regionális hatalmát. Az atomprogram célja az volt, hogy a nemzetközi közösséggel elismertesse Irán hatalmát, és olyan egyezményt kényszerítsen ki, amely a program befagyasztásáért cserébe szabad kezet ad Teheránnak a Közel-Keleten. Az „ellenállás” (vagyis az Izrael elleni terrorizmus globális támogatása) pedig a népi támogatást biztosította az iráni vezetésnek.

Irán stratégiája kezdettől fogva egy egybefüggő síita arab terület kialakítása volt, amely természetes összeköttetést biztosít Irántól Dél-Libanonig Irak és Szíria bekapcsolásával. Ennek érdekében az iráni vezetésnek – elsősorban szövetségesei révén – ki kellett építenie hatalmát három fővárosban: Bagdadban, Damaszkuszban és Bejrútban.

A szíriai polgárháború kitörése eredetileg nem kedvezett ennek a törekvésnek, de a háború elhúzódása lehetőséget adott Irán számára, hogy kiépítse hatalmát ebben a három fővárosban, és felgyorsítsa az egybefüggő síita terület kialakítását. Miközben a nemzetközi közösség figyelmét leköti az ISIS elleni harc, Irán zavartalanul építheti az új perzsa birodalmat.

Szíriában ma az Aszad-kormányzat által ellenőrzött területeken Irán akarata érvényesül. A teheráni imperialista uralom végrehajtó szerve az iráni Forradalmi Gárda, amely mintegy százezer fős síita hadsereget mozgat. A Hezbollah-nak is meg kellett barátkoznia a gondolattal, hogy egységeit az iráni ellenőrzés alatt álló szíriai hadseregbe integrálják. Ez persze előnyt is jelenthet a síita terrorszervezetnek, mert a reguláris hadsereg fedezékében védelmet kapnak a nemzetközi szankciókkal szemben.

A katonai megszállás mellett Irán a lakosságcserét is kihasználja arra, hogy egységes síita területek jöjjenek létre. Ez részben „természetes” módon valósul meg, mert a háború elől elmenekülő, túlnyomórészt szunnita lakosság például üresen hagyta Homsz és Damaszkusz több városrészét, és a környező településeket. Ahol pedig a helyi lakosság nem akar önként távozni, ott a milíciák gyakran zár alá vonják a környéket és kiéheztetik az ott élőket. A zárlatot csak akkor oldják fel, ha a lakosság távozik, vagy – ami szintén előfordult – mindenki éhen halt. Az erőszakos etnikai tisztogatás nyomán kiürített területekre a dél-iraki tartományokból telepítenek be síita családokat, akik házakat és 2000 dollárt kapnak új lakóhelyük kialakításához.

Az iráni birodalomépítést és a terrorizmus folytatódását az sem zavarja meg, ha az amerikai vezetésű koalíció kiszorítja az Iszlám Államot Moszulból vagy akár Rakkából is. Csak míg eddig a szunnita terrorszervezetek – az ISIS, az al-Nuszra Front és más iszlamista csoportok – terrorizálták a lakosságot, most ezt a szerepet
az iráni védelmet élvező síita milíciák töltik be. A The Tower szerint ezért a szíriai rendezésnek az ISIS kiszorítása mellett az iráni befolyást is fel kell számolnia ahhoz, hogy a térségben megszűnjön a felekezeti erőszak.