Szakítás Katarral: Testvérietlenítés
Alig néhány nappal Donald Trump öbölbeli látogatása után a Szaúd-Arábiai királyság, Egyiptom, Bahrein és Jemen bejelentette, hogy megszakít minden kapcsolatot Katarral. Pillanatokon belül csatlakozott hozzájuk az Egyesült Arab Emirátusok is. Ám a miniállam sem maradt befolyásos támogatók nélkül: Törökország csapatokat küldött Katar támogatására, Irán pedig élelmiszert. Áll a bál az Öbölben. Valódi háború fenyeget? És mi köze mindehhez az arab tavasznak és a Muzulmán Testvériségnek?
+++
Liberalia gyermekei - Kultusz, orgia és révület: a zenei fesztiválok ősmintája
„Megváltoztak a nyári zenei fesztiválok az elmúlt évtizedben” – írja a brit Telegraph. „A korábbi hagyományos színpad plusz nézőtér elrendezés helyett egyre több a zöld környezetben, félreeső »titkos« helyszíneken tartott rendezvény, ahol a cél a zenei élmény mellett a »teljes átadás«, a résztvevők minél teljesebb kikapcsolása a hétköznapi világból.” Az erdőkben, szigeteken, titkos ligetekben tartott többnapos, zenés, eksztatikus, maszkos-jelmezes partik nem új találmányok: legrégebbi ókori formájuk a Liber Pater („a szabad atya”) istenség tiszteletére rendezett ünnepségek, a Liberaliák. Morvay Péter írása
+++
Egy bukott nemzet prófétája: Enoch Powell és a „vérfolyam“ beszéd hatása Angliára
Ha Isten egy nemzetet el akar pusztítani, akkor a vezetői megőrülnek. Ez az őrület pedig a migráció! - ásta meg előre Anglia sírját 1968-ban Enoch Powell, a 20. század egyik leghíresebb filozófiaprofesszora és politikusa, aki ötven éve a Konzervatív Szövetség előtt követelte az egykori brit gyarmatokról érkező migrációs hullám azonnali megfékezését. A forradalmi beszédet az angol lakosság jelentős része támogatta, mégis mind a saját kormánya, mind a pártja „rasszistának“ bélyegezte és száműzte a politikai közéletből. Morvay Bátor írása
+++
Az óbaloldal lázadása: Theresa May a katasztófa szélére sodorta a brit konzervatívokat
A brit politikai életet a kontinentális Európa politikusai hajlamosak lesajnálni a brüsszeli technokraták szemszögéből kétségtelenül egzotikusnak tűnő díszletei miatt, ám az aligha vitatható, hogy az elmúlt évtizedekben legalább két alkalommal – Margaret Thatcher 1979-es és Tony Blair 1997-es győzelme után – éppen Nagy-Britanniából indultak el olyan politikai mozgások, amelyek adott esetben évtizedes időtávon meghatározták a nyugati demokráciák közéletét. Gavra Gábor írása
További nagyszerű cikkek a Hetek legfrissebb számában!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.