Mi magyarok nem turisták vagyunk történelmi területeinken, Izrael sem megszálló hatalom ősi földjén: a történelemhamisító elnevezéssel „Ciszjordániának” titulált Júdea-Szamáriában.

Nekünk fontosak Kolozsvár, Székelyudvarhely, Munkács, Szabadka, Kassa; miért ne lenne nekik fontos Kelet-Jeruzsálem, Hebron, Siló, Bétel, Tékoa?

A mi szívünket megdobogtatja a Hargita, az övékét meg Garizim hegye (a honfoglaláskori áldásmondás helye Júdea-Szamáriában).

Mi védjük külhoni magyarjainkat, Izrael védi az ősi földre visszatérő telepeseit.

Mi magyar Magyarország kívánunk maradni Európában, ők meg zsidó Izrael a Közel-Keleten.

Mi fontosnak láttuk határkerítés-építéssel is útját állni hazánk elözönlésének (szembeszállva az eszement európai politikai trenddel), Izrael meg védőfal emelésére kényszerült biztonsága érdekében (dacolva az eszement világpolitikai vélekedéssel).

Mindketten ugyanazzal – a közös zsidó-keresztény értékeinket lábbal taposó – muszlim terrorizmussal és térfoglalással állunk harcban, amiben Izrael a szabad világ védőbástyája a Közel-Keleten.

Mindketten dacolunk a nemzeti, vallási, kulturális keretek lerombolását célzó nemzetközi trenddel, vállalva az ezért járó megbélyegzést is.

Büszkék vagyunk rá, hogy Pest szülöttje Herzl Tivadar, a modern zsidó állam megálmodója. Hálával gondolunk rá, hogy mennyi zsidó honfitársunk hozott áldozatot hazánk felemelkedéséért, polgárosodásáért.

Osztozunk a Biblián, közös kultúrkörhöz tartozunk.

Természetes szövetségesek vagyunk,

Isten óvjon mindkettőnket!