Egy görög monda szerint Aszklépiosz egy beteg embert az amfiteátrum közepére fektetett, és speciális hangok segítségével próbálta meggyógyítani. Az i. e. 6. században Püthagorasz állítólag hárfajátékkal pihentette diákjait, hogy kitisztíthassák gondolataikat. A növények a kertészek szerint gyorsabban fejlődnek, ha komolyzene szól a közelben. A tehenek több tejet adnak melódiák hatására, sőt, kifejezett érdeklődést mutatnak a dzsessz iránt.
Milyen hatásai vannak a zenének? Valóban okosabbak leszünk tőle?
Az úgynevezett Mozart-hatás-elmélet szerint a klasszikus zene, főleg Mozart hallgatása javítja a tudásteszteken elért eredményeket, különös tekintettel a memóriára. A torontói egyetem pszichológiaprofesszora, Glenn Schellenberg szerint viszont a Mozart-effekt nem létezik, legalábbis nem abban a formában, ahogy azt gondolták. A zenehallgatás megemeli az agy dopaminszintjét, ami erősíti a koncentrálóképességet. Ez viszont nem kötődik egy bizonyos zeneszerzőhöz, sőt még műfajhoz sem, ugyanis minden olyan zene bír ezzel a hatással, amit a hallgatója kellemesnek tart. A zene hatása a professzor szerint egyébként teljesen ugyanolyan, mintha egy szelet csokoládét ennénk meg.
A jobb és bal agyfélteke egyidejű aktivitása viszont valóban javítja a tanulás hatékonyságát és az információ rögzülését. A zenélés azon ritka tevékenységek egyike, melyek során a teljes agyunk aktív. Emiatt a hangszeres játék és az éneklés hatást gyakorolhat a nyelvtanulás, az összpontosítás, a fizikai koordináció és az általános fejlődés terén is, emellett elősegíti a magasabb rendű pszichés funkciók gyorsabb ütemű fejlődését is.
Forrás: gifszinhaz.hu
A zene gyógyító hatásáról is sokat hallhattunk már. Hatással bír a hormontermelésre, vérnyomásra és az emésztésre. Még fizikai fájdalom enyhítésére is használják, ugyanis elvonja a figyelmet az érzékelt fájdalomról, hatására a test endorfint termel, és ellensúlyozza a tüneteket, valamint ellazítja az embert azáltal, hogy lelassítja a légzést és a pulzust. Emellett a zene a krónikus fejfájástól vagy migréntől szenvedőknek is segíthet abban, hogy csökkentsék a fejfájások gyakoriságát, időtartamát és intenzitását.
Egy japán kísérlet során, melynek eredményeit a Journal of Cardiothoracic Surgery című mellkassebészeti szakfolyóiratban közölték, a zene klinikai gyógyászatban gyakorolt hatását bizonyították be. A szívtranszplantált egereken végzett vizsgálat során a felépülés ideje alatt egy hétig 5 csoportra bontva Verdit, Mozartot és könnyűzenét hallgattak, egy csoport monoton frekvenciákat, egy kontrollcsoport pedig semmit. Az eredmények szerint a Verdit és Mozartot hallgató egerek átültetett szíve jóval hosszabb ideig működött, mint a könnyűzenét és a monoton hangfrekvenciát hallgató társaiké. Sőt, a kutatás megerősítette, hogy a zene valóban hatással van az immunrendszerre is, ugyanis az operát hallgató egereknél megnőtt az immunválaszt szabályozó molekulák és sejtek száma, és megemelkedett a gyulladásgátló citokinek szintje is.
Horváth Olga hegedűművész és A Zene mindenkié című zenei kurzus vezetője egy cikkében kifejti, hogy az sem mindegy, hogy milyen hangszeren játszunk, ha gyógyulni akarunk.
A húros hangszerek hangvilága az idegrendszer, a fúvósoké a ritmikus rendszer (tüdő, szív), az ütősöké pedig a csontrendszer megfelelő működéséhez járul hozzá. Ha nem is érezzük a zenéléstől mindjárt fizikailag egészségesebbnek magunkat, a lelki működésre gyakorolt azonnali hatása megkérdőjelezhetetlen. Mivel a hangok az agy racionális, elemző részét kikerülve közvetlenül az érzelemvilágot érik el, ezért az érzelmeinkben lévő elakadásaink és sebeink gyógyításában nagy szerepet játszhat a zene – erre épül a zeneterápia.
Köztudott, hogy a klasszikus zene oldja a stresszt, a depressziót, a szorongást, viszont vannak olyan zenék, melyek kifejezetten rontják a hangulatot, és depresszióhoz vezetnek. Ilyen állítólag a country. Megfigyelték, hogy az olyan amerikai városokban, ahol a rádióban sok countryt játszanak, az emberek depressziósabbak az átlagnál, és az öngyilkosságok száma is sokkal nagyobb. Egy másik érdekes összefüggés, hogy a rapet hallgatók nagy százaléka toleránsabb a nemi erőszakkal és más agresszív tettekkel szemben. Ez valószínűleg a gyakran erőszakos, trágár szövegnek köszönhető. A rock hatása viszont a hallgatójától függ. Egyeseknek segít feloldani a stresszt, másoknál egyszerűen csak agressziót vált ki.
Egy friss tanulmány szerint a zene a beszédképességre is pozitív hatást gyakorol: a jó ritmusérzék a nyelvi készségekkel is összefüggésben áll. A kutatások során megfigyelték, hogy akik jobban teljesítenek az ütemérzéket igénylő teszteken, jobb neuronválasszal reagálnak a beszédhangokra is. Nina Kraus, az Auditory Neuroscience Laboratory kutatója szerint az összefüggés annak köszönhető, hogy a ritmus fontos eleme a beszédnek és a zenének is. Szerinte az eredmények arra utalnak, hogy az olvasáshoz szükséges készségeket a zenei tapasztalat csak javíthatja, a zenei képességek fejlesztésével pedig más készségeink is fejlődésnek indulhatnak. Hasonló eredményre jutott Dr. Víg Julianna adjunktus is, aki megállapította: „Azok az agyterületek, amelyeknek szerepe van a zenei információ feldolgozásában, más feladatokban, például emlékező és nyelvi funkciókban is részt vesznek. Kimutatható, hogy a rendszeres zenélés növeli a hallott információ feldolgozásának megbízhatóságát, nemcsak a zenei hangok, hanem a beszéd esetében is.”
Ízlések és pofonok
A Cambridge-i Egyetem friss kutatása szerint három „zenei korszakot” élünk át életünk során: az intenzív, a kortárs és a kifinomult korszakot. Az első szakasz, a tinédzserkor az identitás megalapozásáról szól, így ők többnyire punkot és metálzenét hallgatnak, ezzel erősítve a függetlenségüket. A másodikban, a korai felnőttkorba lépve csökken az intenzív muzsika iránti érdeklődésük, és elkezdünk a kortárs zene, a pop és a rap irányába elmozdulni. Ebben szerepet játszik a kibontakozó társasági élet is: az emberek ilyenkor több időt töltenek bárokban, klubokban és más társas összejöveteleken, ahol általában kortárs, táncolható zenéket játszanak.
Ez a zenei korszak a középkorúság korai éveiig tart, amikor a kifinomultabb műfajok, a dzsessz és a klasszikus zene irányába mozdulunk el. Ennek oka, hogy ebben a korban a függetlenség helyett már mások elfogadását keressük, valamint kifejezi az intellektus, a társadalmi helyzet és az érzelmi élet kiforrottságát is. A harmadik korszakban játszik fő szerepet a country, a népzene és a blues is. Jason Rentfrow, az egyetem pszichológia tanszékének docense persze hozzáteszi, hogy nem átléphetetlen határvonalakról van szó, hiszen az emberek életük későbbi szakaszában is szívesen hallgatnak rock and roll-t, bár ebben a nosztalgia is szerepet játszhat. Megfigyelhető az előadók zenei ízlésének változása is: például Sting és Paul McCartney, akik annak idején a lázadó kultúra megtestesítői voltak, ma már a klasszikus dallamok felé nyúlnak – olvasható a The Daily Telegraph oldalán.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.