Hetek blog

Félholdra verve - válasz Balavány Györgynek

2016/08/18. - írta: Hetek_hu

Pajor Tamás válasza Balavány György keresztényellenes írására

Július 29-én jelent meg a HVG.hu-n Balavány György Tudta, hogy iszlám terrorizmus nem létezik? című uszító, keresztényellenes írása, amelyben a szerző a Koránhoz hasonló „terrorista kézikönyvnek” minősíti a Bibliát. Pajor Tamás a HVG.hu-n szeretett volna válaszolni Balavány írására, ám a szerkesztőség elutasította válasza közlését, indoklásában „az elkötelezett hívők körén kívül egészen hajmeresztőnek” nevezve a Biblia „vérszomjas kitételeinek” „kimagyarázását”. Az alábbiakban közöljük Pajor Tamásnak a Balavány György keresztényellenes támadására írott, eredetileg a HVG.hu-ra szánt válaszát.

- - -

tompage.jpgA napokban megütött egy írás a HVG.hu-n, melynek címe kérdésbe foglalva a következőről tájékoztatott: „Tudta, hogy iszlám terrorizmus nem létezik?” Ha a kérdés nekem is szól, én nem tudtam, és erről a cikk alapján sem sikerült meggyőződnöm.

Még az sem győzött meg, hogy a szerző, Balavány György a végén a szeretetet javasolja problémamegoldásként. Annál is kevésbé, mivel a hangzatos csattanó ellenpólusaként rögtön az elején a gyűlölettel kezd, amikor alcímként kijelenti: „Kezdetben volt a gyűlölet”, ami nyilvánvalóan a János evangéliuma nyitó sorainak gyalázatos parafrázisa.

Hogy a gyengébbek számára még ráerősítsen, Balavány egy képpel is megtámogatta mottóját, amelyen Jézus revolverrel lőni tanít egy kisgyereket.

A bicskanyitogató antré klasszul megágyaz az azt követő sarlatán és rosszindulatú teológiai kontárkodásnak, amelyet most nem hagyhatok válasz nélkül. Az én bicskámtól azonban nem kell tartania a szerzőnek, legalábbis fizikai szempontból biztosan nem, mert az tisztán szellemi természetű. Elsősorban nem a szerző, hanem az olvasók miatt írok most bővebben, mert meggyőződésem szerint nagyon fontos dologról van szó.

Balavány kisiklott logikával, az iszlamisták által elkövetett terrorcselekményekért végül is a számára könnyű célpontnak ígérkező zsidó-keresztény kinyilatkoztatást igyekszik bűnbakká tenni az iszlám terrorizmust mentegetve, legalábbis írása egyértelműen ezt sugallja. Lényegi üzenetét valahogy úgy lehetne összefoglalni, hogy minden vallás szent könyve tartalmaz erőszakra való felhívást, amely aztán gyakorlatában is manifesztálódik, ezért ha iszlám terrorizmusról lehet beszélni, akkor zsidó és keresztény terrorizmusról is lehet. Mivel ezt azért ilyen nyíltan mégsem meri kijelenteni, így inkább jótékony homályba igyekszik ringatni olvasóit, miszerint mindezért nem a vallások, hanem általánosan az előjel és meghatározottság nélküli emberi gyűlölet a felelős.

A sokszor olcsó sikerre vadászó vélemény-újságírás műfajában is mélyrepülési rekord a történelemformáló, ősi szövegekből levont lebutított, bárgyú végkövetkeztetés. A gondolat félholdra verve.

Mindenekelőtt elnagyolás és ködösítés helyett meg kell vizsgálni, hogy melyik vallás alapszövegében szerepel explicit módon gyilkosságra való felhívás, és melyikben nem, továbbá, hogy viszonyul mindez az alapítók személyéhez és a főáramú gyakorlathoz.

Először is a Korán, valamint magyarázata, a Hadíszok alapján elmondható, hogy az iszlám egy vallási, politikai és kulturális rendszer, amely nemcsak nem ismeri az egyház és az állam szétválasztását, hanem pontosan ennek ellentétét tanítja. Ezt képezi le benne a vallási tartalommal egyenlő súllyal és terjedelemmel bíró politikai üzenet. Alapítója, Mohamed, maga is aktívan részt vett fegyveres harcokban, amit 91 alkalommal említ a Korán követendő példaként minden muszlim számára. A politikai iszlám terjeszkedésének eszköze pedig a dzsihád, amelyet a nyugati média eufemisztikusan terrornak mond.

A már Balavány által is említett közismert sor – „Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat!” (Korán 47:4) – mellett jöjjön most még egy pár félreérthetetlen idézet a Koránból:

„Azt szeretnék, ha hitetlenek lennétek, ahogyan ők is hitetlenek lettek, hogy ugyanolyanok legyetek, mint ők. Ezért ne fogadjatok barátul egyet sem közülük, míg el nem hagyták otthonaikat, hogy Allah ügyéért harcoljanak (dzsihád). Ha hátat fordítanak nektek, akkor találjátok meg őket, és öljétek meg őket ott, ahol csak rájuk akadtok.” (Korán 4:89)

„Harcoljatok azok ellen, akik megkapták az Írásokat, de nem hisznek Allahban vagy a Végső Napban. Ők nem tartják tilosnak, amit Allah és az Ő Küldötte megtiltott. A keresztények és a zsidók nem követik az igazság vallását mindaddig, amíg be nem hódolnak, meg nem fizetik a fejadót [dzsizját] és megalázottá nem válnak.” (Korán 9:29)

És a Hadíszokból:

Mohamed: „Parancsot kaptam, hogy háborút viseljek az emberiség ellen, míg el nem fogadják, hogy nincs más isten, csak Allah, és míg nem hiszik, hogy én vagyok az ő prófétája, és el nem fogadnak minden kinyilatkoztatást, melyet mondok.” [Muszlim 001,0031]

Mohamed: „Ha a dzsihád háborúját a káfirokkal szemben akár csak egyetlen napig is folytatod, az nagyszerűbb, mint az egész Föld és minden, ami rajta van.” [Bukhári 4,52,142]

Mohamed: „Bárki, aki felfegyverez egy dzsihadistát, ugyanazt a jutalmat kapja, mint egy harcos. Bárki, aki megfelelően ellátja egy szent harcos hozzátarto­zóit, ugyanazt a jutalmat kapja, mint egy harcos.” [Bukhári 4,52,96]

Hogy mennyire következik a leírtakból maga a megvalósítás, azt jól mutatja, hogy mintegy száz évvel a fentiek lejegyzése után a muszlim hódítókat a mai Franciaország területén kellett megállítani, miközben keleten már bekebelezték a mai Afganisztánt is. Az pedig elég nyilvánvaló, hogy száz év alatt nem sokat torzulhatott a kezdetekkor is felvállalt alapítói szándék. Itt még kevéssé nyilvánult meg a bazársorról oly ismerős alkuképesség.

Mindebből az is következik, hogy a mai dzsihádisták nem eretnekek, hanem ők azok, akik következetesen haladnak tovább ezen az úton.

Persze, megértem, hogy a politikusok számára kockázatosnak tűnik az előbb vázolt elmélet és gyakorlat közötti ok-okozati összefüggés nyílt kimondása, mert ez vallásháborúhoz vezethetne, és radikalizálná a még passzív muszlimokat is. Azonban belátniuk – velünk együtt – okvetlenül szükséges lenne, hogy cselekedni viszont ennek értelmében tudjanak. Azért használtam a passzív kifejezést, és nem a mérsékeltet, mert az nyilvánvaló, hogy a legtöbb muszlim hívő nem az idézett részek alapján él. Hála Istennek.

Nyilvánvalóan túlnyomó többségben vannak azok, akik a Korán és a Hadíszok emberségesebb oldalát veszik alapul, és a jó szándék, a józan ész alapján, vagy esetleg vallási képzetlenségük miatt a másokkal való békés együttélésre törekszenek. Azért használtam a passzív kifejezést és nem a mérsékeltet, mert ahhoz, hogy az említett többséget valóban mérsékelteknek lehessen mondani, ahhoz a legmeghatározóbb muszlim tanítóknak erőteljesen allegorikus írásértelmezést kellene bevezetniük, és markánsan el kellene határolódniuk a dzsihád minden hasonló formájától. Ezt azonban mindeddig még nem tették meg, legalábbis semmiképpen sem azzal arányosan, amilyen pusztítást a dzsihádisták okoznak. Azt sem látjuk, hogy a muszlim országokban tömegek vonulnának az utcára tiltakozásul.

Ezért is teljesen indokolt az inváziószerű bevándorlás megfékezése. Minden bajba jutott emberen, egyénen segíteni kell. De itt egy olyan tömegről van szó, amelyen nemcsak annak mérete miatt nem tud segíteni Európa, hanem azért sem, mert az érkezők többsége muszlim háttérből jön, nagyrészben passzív, és bizonyos számban radikális szemlélettel. A passzív iszlám pedig akarva-akaratlanul is támogatja radikális változatát, már csak demográfiai alapon is. Balavány persze ostorozza azokat, akik a migráció, az iszlám és a terror között összefüggést vélnek. Ezért azzal fenyeget meg minket, hogy „egyenesen kardjába dől”, amikor ezt látja. Ettől óva inteném, különösen, ha az damaszkuszi acélból készült.

Persze, hogy nem teszünk egyenlőségjelet a muszlim és a terrorista közé – ahogy a szerző próbál megbélyegezni –, de ebből még nem következik, hogy az elkövetők döntően ne pont ebből a háttérből kerüljenek ki, egyértelműen deklarált vallási indíttatással. Ennek megállapítása nem jelent rasszizmust, megbélyegzést, csak a tények kimondását. Ezekre a töme­gekre nagyrészben az iszlám szunnita irányzatának szaúdi hátterű, szalafista iskolája hatott. Balavány ki meri mondani, hogy az iszlám „szent helyeit” őrző szaúdi monarchia nem az iszlám szunnita ágának főáramát képviselné? Vagy akár azt, hogy a szaúdi monarchia és az al-Kaida, valamint az Iszlám Állam teológiai alapvetésében jelentős eltérések lennének?

Balavány – aki láthatóan legalább annyira ért a teológiához, mint amennyire körülbelül Andy Vajna érthet a kaszinótojás elkészítéséhez – az általa kívánt ellenpont megteremtéséhez a norvég tömeggyilkostól, Breiviktől idéz kereszténységértelmezést: „hiszünk a kereszténységben, mint egy kulturális, szociális, identitásbeli és morális platformban”. Nem Breivik miatt fontos tisztázni – mert ő természetesen akkor sem érdemelné meg, ha helyesen definiálná –, de ez a mondat pont arról tanúskodik, hogy szerzője abszolút nincs tisztában a kereszténység lényegével. Mert a kereszténység elsősorban spirituális valóság, és legfeljebb csak többedleges szempontból kulturális, szociális vagy bármilyen más realitás. És ezt sem egy elvetemült gazember miatt kell megemlíteni, hanem fő kérdésünk okán, jelesül mennyiben következnek egy adott vallás alapszövegéből a belőle származtatott értelmezések és tettek.

Balavány tehát úgy próbálja felmenteni a muszlim vallást az alapszövege által előirányzott cselekvés morális következményeitől, hogy közben cselesen a Bib­liát helyezi vád alá. Ehhez a következő ostoba közcímet agyalta ki: „A Biblia is lehet terrorista kézikönyv?”

Először is a Biblia az embert nem elsősorban társadalmi viszonyrendszerében, nem is fizikai vagy pszichikai síkon ragadja meg, hanem spirituális valójában, sorsát pedig az örökkévalóság aspektusából. A Teremtő a bűnök súlyát mind ember és ember, mind pedig ember és Isten vonatkozásában az arányosság elve alapján állapítja meg. Erről szól a szemet szemért, fogat fogért elve.

Az ember azonban elkövethet olyan bűnt is, amelynek következményei saját életének horizontján nem beláthatóak. Az életellenes bűncselekmények mellett a Biblia ilyennek tart bizonyos szexuális bűnöket, amelyeket az Ószövetség valóban halálbüntetéssel szankcionált. A modern humanista, materialista szemlélet számára nehezen felfogható, de szellemi szempontból ezek a bűnkategóriák halált eredményeznek, ezért ezeket a Tóra is halállal büntette. Ennek alkalmazása azonban kizárólag a szövetség keretén belül álló népre, a zsidóságra vonatkozott, és egyedül a nekik adott földrajzi területen, ráadásul időben is korlátosan, csak a teokratikus berendezkedésű, törvény alatti korszakban volt értendő. Emiatt például ma a legszigorúbb ortodox zsidó irányzatok sem hajtják végre ezeket a passzusokat.

Balavány megbélyegző sugalmazásával szemben nem teszünk egyenlőségjelet a muszlim és a terrorista közé.

A másik vitatott pont Izraelnek a honfoglaláskor adatott parancs, amely a kánaánita népek elpusztítására vonatkozott. Tudvalevő, hogy ezek a népek évszázadokon át életmódszerűen gyakoroltak gyermekáldozatokat, vérfertőző kapcsolatokat, állatokkal való közösülést és a legkülönbözőbb perverzitásokat. Megint csak idegenül cseng a modern szekularizált ember számára, de a Biblia Izrael Istenét a történelem Uraként mutatja be, akinek joga van teremtményei fölött az ítélettételre. Az Örökkévaló ebben az esetben az ítéletet Izrael által hajtotta végre, és nem részrehajló módon, hiszen már ekkor kilátásba helyezte, hogy a saját népére ugyanez vár, ha a kánaániták életmódját követik. Ugyanúgy a kánaániták között is adatott lehetőség a megmenekülésre, ezt példázza Ráháb esete, aki nemcsak megmenekült, hanem még Dávid király és ez által Jézus Krisztus családfájába is bekerült.

Ezeken a konkrét, jól körülhatárolt eseteken kívül az Ószövetség nemcsak nem tette lehetővé, hanem kategorikusan tiltotta az emberi élet bármilyen módon történő kioltását. Tehát még egyszer összegezve: a mózesi törvény ezeket a típusú ítéletgyakorlatokat is kizárólagosan az előbbiekben leírt földrajzi, időbeli és egyéb tények keretei között írta elő. Hozzáteszem mindehhez, hogy Kánaán elfoglalása – melynek népei egyébként katonailag is ellenálltak Izraelnek – semmivel sem járt több vérontással, mint bármely más népcsoport korabeli honfoglalása.

Az Újszövetség pedig meghaladva mindezt, az ítélet ilyetén gyakorlását teljes mértékben Isten jogkörébe helyezi. Az államhatalom számára pedig legitimálja a fegyverhasználatot pontosan az emberi élet védelme céljából. Ezen túl Jézus Krisztus megfogalmazza az állam és az egyház szétválasztásának alapvetését, amikor kijelenti, hogy: „Adjátok meg ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.” (Márk evangéliuma 12:17)

Igen, a kereszténység is offenzív, hiszen a jézusi parancs alapján elkötelezett az evangélium hirdetésére. A bibliai mintájú kereszténység azonban ezt kizárólag békés eszközökkel, spirituális erővel, szavakkal és jó cselekedetekkel teszi.

Az iszlám már száz évvel Mohamed halála után katonailag leigázta az akkor ismert fél világot, ezzel szemben a kereszténység fegyvertelen under­ground hitként terjedt el pontosan a római hatalom ellenében.

Míg az iszlám nem ismer más modellt, mint az államvallást, addig a kereszténység történetében pontosan az államegyházzá válás előre haladtával egyenes arányban következett be az aposztázia, vagyis az apostoli hittől való elszakadás; ezen belül pedig a fegyveres erőszak alkalmazása, mely Ágoston téves igemagyarázatából fakadt, amely szerint Jézus azon felhívását, hogy: „kényszerítsetek bejönni mindenkit, hogy megteljen az én házam”, fegyverrel történő térítésként kell értelmezni. Ez balaványosan mondva valóban „dekontextualizáló herézis”, vagyis életveszélyes baromság. Azt is el kell mondani, hogy a kereszténységen belül mindig megtalálhatóak voltak az erőszakmentességet valló irányzatok, és gyakran pont ezek ellen irányult üldözés a középkori államegyház részéről. Jó ideje azonban a római katolicizmus is – e területen önkritikát gyakorolva – erőszakmentessé vált.

Jézus Krisztus a félresiklott történelmi praxissal ellentétben kijelentette, hogy: „az én országom nem evilágból való”, és amikor letartóztatták, tudatta követőivel, hogy kérhetné Istentől angyalok seregeinek beavatkozását, erről azonban lemondott a mi érdekünkben. Ehelyett – miközben kivégzői számára is bűnbocsánatot kért az Atyától – vállalta, hogy engesztelő áldozatával elszenvedje valamennyiünkért – így Balavány Györgyért is – az ítéletet.

Mindezekből fakadóan a publicista történelmietlen és valóban szövegkörnyezetből kiszakított módon idézi Jézus néhány, kifejezetten a szellemi-erkölcsi szférában való ellenállásra – ha úgy tetszik, ellenkultúra kiépítésére – irányuló mondatát.

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.” (Máté evangéliuma 10:34–36)

Aki csak egy kicsit is ismeri a Bibliát, az nagyon jól tudja, hogy Jézus Krisztus ezen szavai, mint tanításának egésze, mélyen spirituális. Ezek a mondatai értékválasztásról szólnak, nem ellenségességről vagy gyűlöletről, ami teljesen szemben állna életének és tanításának egészével. Ugyanez igaz a szerző által idézett másik igehellyel kapcsolatban is, amivel szerencsétlen módon próbálja megtámogatni kártyavár szilárdságú téziseit.

„Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket. Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.” (Pál 2. levele a Korinthosziaknak 6:14–18)

Természetesen ez a rész sem gyűlöletről vagy az elutasításról szól, hanem az olyan, Balavány által valószínűleg nem túl nagyra tartott értékekről, mint a szentség és az elkötelezettség. Ugyanis, ha az igazi bibliai értelemben vett egyház, Jézus Krisztus tényleges követőinek közössége nem válna el, nem lenne élesen megkülönböztethető a világtól, akkor egyáltalán mi értelme lenne létezésének.

Mindebből következik, hogy a fundamentalizmus fogalma homlokegyenest mást jelent mindkét hitvilágban. Míg a kereszténységben az alapokhoz való visszatérés – megtisztítva a fogalmat a rárakódott pejoratív felhangoktól – a szeretetet, a toleranciát, az erőszakmentességet jelenti, és az allegorikus értelmezés eredményezte az erőszak alkalmazását, addig az iszlámban mindez fordítva van. Ott a fundamentalizmusból, vagyis a alapokhoz való visszatérésből következik a militáns terjeszkedés, az erőszak alkalmazása, és az allegorikus értelmezésből – ha van vagy lesz ilyen – a békés hozzáállás.

Pusztán azért, mert nem vagyunk tudósok – akik részletekbe menően tanulmányozzák kutatásuk tárgyát –, még lehet és kell is, hogy legyen határozott véleményünk, különösen az életünket ilyen mértékben meghatározó valósággal kapcsolatban.

Most felteszem az általam citált remekmű címében megfogalmazott kérdést: Valóban nem létezik iszlám terror?

Ha nem, akkor hát milyen terror létezik? Eszkimó terror, szamojéd-nyenyec terror? Netán maszáj vagy busman terror? Vallási megközelítésben pedig az ortodox zsidók, a katolikusok, vagy a protestánsok fenyegetik az emberiséget?

A kérdés megválaszolásához Balavány György váratlan helyről kapott segítséget Ferenc pápa személyében, aki szerint azért nem lehet iszlám terrorról beszélni, mert például katolikusok naponta követnek el bűncselekményeket, van, aki megöli a feleségét, más meg az anyósát.

Persze, a gyilkos az gyilkos, de a köztörvényes bűnözők nem katolikusként, protestánsként vagy akár zsidóként gyilkolnak, hanem pont ebbéli identitásukkal szemben. Hogy ezt az egyszerű tételt pontosan a világ egyik legnagyobbnak tartott erkölcsi tekintélye nem látja, az felettébb furcsa. A bűnözők elenyésző kisebbsége az, aki a kereszténységre vagy a Bibliára hivatkozik gyilkossága kapcsán, de ezek az általában izoláltan cselekvő elmebetegek nem fenyegetik az egész világot.

Ferenc azt is mondta: „Erőszakra nem lehet még nagyobb erőszakkal reagálni”. Ez az olcsó populista mondat kellemes zene lehet számos fül számára. Akkor felteszem, mi a bánatos feladata van az erőszak monopóliumát birtokló államnak, ha nem pontosan ez? És miért fizetnek adót a demokráciában élők, ha nem elsősorban azért, hogy az állam megvédje őket, és konkrétan megbüntesse a gyilkosokat? Akkor a köztörvényes gyilkosságot is el lehet intézni egy ejnye-bejnyével? Ha szándékosan szétterítjük, elmaszatoljuk a gonosztevők kilétét, azzal nekik segítünk.

El kell, hogy mondjam, nagyon nem vagyok rendpárti és az erős állam híve, különösen, amikor az az erejét békés polgárain teszteli. De ha ekkora az életellenes fenyegetés, akkor ezzel szemben kötelező az erőszak alkalmazása. Ennek elhagyása vagy gyenge alkalmazása egyet jelent a támadók segítésével.

Balavány vallásellenessége egyre inkább maga is egy vallás. Az el nem kötelezés nyúlós kötőanyagával tömöríti híveit, akiket gyakran nagyobb bigottság és intolerancia jellemez, mint az általuk bírált hagyományos vallásokhoz tartozó egyes személyeket. Fő tétele: semmit sem igazán komolyan venni, kivéve a semmit sem igazán komolyan vevést.

Ez az irányzat lép elő ma a magát kőkomolyan vevő iszlám mentorává, saját zsidó-keresztény gyökerei ellenében. Mivel ő maga már elszakadt ettől a gyökértől, és igazából semmiben sem hisz, el sem tudja képzelni, hogy a muszlim dzsihádisták igenis komolyan gondolják, amit mondanak, hisznek vallásuk alapkönyvében, amely nyilvánvaló parancsot ad tetteikre vonatkozólag. Ezt a parancsot csak allegorikus értelmezéssel lehetne megszelidíteni, de jelenleg ez még hiányzik. Egyszerűbben fogalmazva az iszlám akkor pacifikálható, ha hívei nem veszik teljesen komolyan. Ezzel ellentétben a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás pontosan akkor békeszerető, erőszakmentes és áldásos, ha a benne hívők, felhagyva az allegorikus értelmezéssel, visszatérnek az alapokhoz, és teljesen komolyan hisznek benne.

Felteszem a kérdést: melyik vallás a hitelesebb, az, amelyik akkor működik jól, ha nem veszik komolyan, vagy az, amelyik akkor, ha komolyan veszik? A választ Balavány Györgyre és az olvasókra bízom.

Pajor Tamás

Szólj hozzá!

Az a jó, ha megdobban a szív - beszélgetés Puskás Tamással és Básti Julival (videó)

2016/08/02. - írta: Hetek_hu

vlcsnap-2016-07-27.jpg

„Shakespeare és Molière is rentábilis színházat csinált, különben éhen haltak volna” - mondja Puskás Tamás színigazgató, aki a lepusztult, eladósodott Vidám Színpad élére kerülve létrehozta az élvonalbeli Centrál Színházat, feleségével, Básti Juli színésznővel.

A házaspár 2000-ben indította el a Keszthelyi nyári játékokat is, amit a Balaton-part egyik legnépszerűbb színházi rendezvényeként emlegetnek. Mindemellett 31 éve házasok, és három fiút neveltek fel.

Básti Julival és Puskás Tamással budapesti otthonuk teraszán beszélgettünk. A beszélgetésből készült cikkünk itt olvasható: http://www.hetek.hu/archiv/2016_07_29_xx30


HETEK MAGAZIN

Podcast. A Hit rádióban minden pénteken délután jelentkezik a Hetek magazin, ahol a friss hetilap témáit boncolgatjuk vendégeinkkel. Töltsd le podcast beszélgetéseinket mp3-ban és hallgasd bárhol, bármikor! A Hetek Magazin hanganyagait megtalálod Soundcloudon, iTunes-on (keress rá: Hetek Magazin), és Youtube-on is

Videó. A Hetek Magazin viszont ennél több, mert időről-időre videós interjúkkal is jelentkezünk, amit Youtube-on, vagy a Hetek Facebook oldalán is meg tudsz nézni! 

Szólj hozzá!

Az ökológia ököljoga - Pajor Tamás véleménye Judith Butlerről

2016/07/28. - írta: Hetek_hu

pajortamas.jpgJudith Butlert „napjaink legnagyobb hatású filozófusának” titulálva Albertus Magnus-díjjal tüntette ki a Kölni Egyetem. A gender- és queerelméletek, valamint a modernkori feminizmus agytrösztjét popsztárként ünneplik a nyugati egyetemeken.


Butler mindkét szülője gyakorló ortodox zsidó volt. Anélkül, hogy neveltetésének részleteit ismerném, fiatalkori vallomásából sejthetőnek vélem az ismert tétel érvényesülését, miszerint a bigott vallási szigor gyakran kontraproduktív. De hogy ennyire? Talán nem mindenkinél. Ókori példája ennek a lélektani és szellemi effektusnak a zsidó szanhedrin-tag, Elisha ben Abuyah volt, aki az atyák hitétől a teljes tóratagadásig jutott, és végül csak Aherként emlegették („Más”) a többi bölcsek. A modernitásban legismertebb esete ugyanennek a törvénykező evangélikus családban felnőtt és korunkat nagyban formáló Friedrich Nietzsche volt, aki pályája végén Antikrisztusként címezte művét és önmagát. Butler pedig, aki az 1984-ben AIDS-ben meghalt és egyébként szadomazó szeánszokat is vezénylő befolyásos filozófus, Michel Foucault tanítványa, szintén jó eséllyel halad ezen az íven.


Ha eme pszichológiai jelenséget valami miatt számszerűsíteni kellene, akkor mértékegysége kétségtelenül a „Butler” lenne. Mindenesetre ez engem egy millibutlernyit sem térít el a józan ész használatától, mely, úgy látszik, alkonyodó égtájunkon mintegy evolúciós ugrásként kezd kimenni a divatból.

Judith Butler kölni előadásáról a Hetek múlt heti számában írtunk, ITT »

***

Nem vagyok filozófus, de ember igen, és nem tudom megállni, hogy ne szóljak az emberi nem védelmében. Ezen belül mint zsidónak – akibe talán szorult egy icipici kollektív felelősségérzet – pedig különösen kínos az ilyesmi. Nem az antiszemiták, hanem népünk bibliai eredete miatt.


Ezért a természetvédő mozgalmak sikeréből kiindulva elhatároztam, hogy megalapítom az emberi természet védőinek mozgalmát. Elnevezése találóan lehetne Grünpeace, melynek első akciója keretében rögtön virtuálisan odaláncolom magam az emberi nemhez és Stop Butler feliratú gondolatbuborékokat eregetek az ideológiai károsanyag-kibocsátás ellen tiltakozva.


Butler ugyanis a „kényszerheteroszexualitás” fogalmát bevezetve férfi és női testtípusokat feltételez, és azt állítja, hogy ezek valójában nem is léteznek, csak tanult minták, kulturális fogalmak. Tehát a „hagyományos” genderfelfogást túllicitálva, nemcsak azt állítja, hogy az emberek szociális-kulturális viselkedése, a férfi-nő „klisé” elvárás szerint alakul, hanem szerinte még a férfi-női biológiai besorolás is elavult. Klassz. Innen származhat tehát az ezek szerint progresszív népi mondás, hogy valaki zavarában azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány. A hölgy (csakazértis) tevékenységét bűn lenne filozófiának nevezni, de még agyműködésnek is csak fájó szívvel mondható. Oltári szerencse, hogy az állatok és a növények nem tudnak olvasni, mert ha tudnának, utána tömegméretekben kellene állat- és növénypszichológusokat alkalmazni a helyes orientáció fenntartásáért, annak érdekében, hogy ki ne pusztuljon az élővilág.


De komolyan, természetesen értem én a gendermegközelítés kiindulópontját, miszerint a társadalmi, technológiai változások új típusú szerepeket osztottak a nemekre a munkavállalás és a családi élet terén, ám könyörgöm: miért írná ez felül azokat a letagadhatatlan ismérveket, amelyek ugyanolyan velünk születettek, mint akár a nemiségen kívüli adottságaink? Az urbanizáció, a tudás felértékelődése és egyéb folyamatok formálhatják, akár torzíthatják, de nem forgathatják ki bizonyos lényegi összetevőiből az embert. Vagy ha talán képesek is lennének erre, nem szabad megengednünk, hogy megtehessék.


A férfi-női külső és belső adottságok, például a nemzés és a szülés képessége, és egy sor más tulajdonság olyan egyértelmű eltéréseket mutatnak, és olyan mély, őseredeti, velünk született jellegzetességek, amelyeket erősíthetnek vagy gyengíthetnek tanult elemek, de alapvetően megváltoztatni nem tudnak. Hacsak nem pont Butler tévtanai által, mégpedig az aberráció irányába, mert ezek aztán tényleg nemcsak elsajátított minták, hanem életidegen, mesterségesen képzett adalékanyagok.


Ha pusztán illemhely-választási zavarokról szólna mindez, akkor azt javasolnám, hogy nyugodtan bízza csak rá magát eredeti ösztöneire, ehhez nem szükséges az egész világot lenevelni a normalitásról. De sajnos akadémiai népszerűségéből és a nyugati törvényalkotási trendekből ítélve ez jóval többről szól.

***

Butler (maradjunk a tényeknél, Judith) fiús zavarában az általa tételezett patriarchális erőszakrendszert vállaltan azzal a megállapítással szándékozik lebontani, hogy a szexualitás mai előretörése „a nők kezébe adta a fegyvert”. Defektes bosszúszomja így eléggé átlátszó. Fontos kimondani, hogy a Butler által támadott bibliai világkép a férfit és a nőt teljesen egyenértékűnek vallja, pusztán a szerep­osztásban, a funkcionalitásban tulajdonít a férfinak elsőbbséget, amiként a maga módján a természet is ezt teszi. Félreértés ne essék, mind a zsidóság, mind a kereszténység történetében voltak korszakok, amikor a patriarchális túlsúly mai szemmel túlvezérelt volt a nők kárára, de maximum csak a természet adta erővonalak mentén. Ezzel szemben a gendermozgalom a feminizmus lábnyomában haladva, a természettel szemben és a sérelmeket ezerszeresen felnagyítva valószerűtlenül lendül ellentámadásba. Személyeskedésnek tűnhet, de megkérdezném az egyébként igencsak férfias vonásokkal rendelkező gondolkodónőt, hogy ha ennyire gyűlöli a másik nemet, akkor miért akar annyira hasonlítani rá? Arcvesztés nélkül állíthatom, hogy valamennyire mindenki felelős az arcáért. Aztán plasztikai sebész legyen a talpán, aki ennyi gigabutler sugárzásnak kitett évtizedes behatást helyre tud hozni.

Visszatérve az alapproblémára: a vallási törvények életszerűtlen és képmutatást termelő gyakorlata felelőssé tehető ugyan a torz személyiségfejlődésért, de végül is minden egyén a saját tetteinek, életének alakítója, máskülönben megkérdőjeleződne az ember morális számonkérhetősége.


A lelkiismeret nagy úr, és szélsőséges esetben elhallgattatása érdekében az ember hajlamos vele szembeni lázadását inkább kiterjeszteni másokra is, mintsem hallgatnia bensőjére. A bűntudat ellen minden ember személyisége folyamatos küzdelmet vív életereje megőrzése érdekében, de ha a vallás bigottsága miatt nem sikerül fellelni a valódi bűnbocsánatot, akkor ez az élet-halál harc az isteni törvény megsemmisítésére összpontosít, amit csak úgy tud elérni és fenntartani önmagában, ha a gyereket is kiönti a fürdővízzel, Isten igazságát is felszámolja a bigott emberi elvárásokkal együtt, és folyamatosan nagy erővel hirdeti őrült eszméit, hogy kényszeresen túlharsogja saját szelleme szelíd szavát.


A Bibliát tanító, de annak szellemével pont ellentétes vallásgyakorlat legismertebb példája Jézus és a farizeusok konfliktusa, de a jelenség végigkíséri a történelmet. Butler saját bigott gyökerei elleni lázadásában szellemi atomtámadást indít nemcsak a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás, hanem az egyetemes természetjogon álló civilizáció ellen is. Ezek után nem meglepő, hogy esküdt ellensége a cionista mozgalomnak is, hiszen a bibliai próféciák alapján Izrael évezredes szétszóratása, összegyűjtése, üldöztetése utáni puszta léte, még inkább virágzása az egyik leginkább bizonyító erejű tény a Biblia hitelessége mellett. Judith Butler elszabadult szerelvényként, de még inkább céltévesztett Kasszám-rakétaként indul mindez ellen. A vele vitatkozókat persze azzal a váddal illeti, hogy monopolizálni akarják a zsidóság mibenlétének értelmezési jogát.


Persze arról könyvtárnyi irodalom van, hogy mi is a zsidó identitás lényege, az viszont nehezen lenne vitatható, hogy az eredete a Biblia. Épp ezért közös gondolatkísérlet tárgyává teszem, hogy a zsidóság nagy szellemi vezetője, Mózes ma mit mondana Butler téziseiről, de könyvei alapján megkockáztatom, hogy nem ujjongana.
Albertus Magnus pedig – aki Aquinói Tamás tanítója volt – a róla elnevezett díj odaítélése láttán esetleg kénkődarabkákat szórna le az égből, amennyiben ott tartózkodik.


Azért is írtam – belátom szenvedélyesen –, mert remélni akarom, hogy vannak még a magukat szabadelvű vagy baloldali gondolkodásúnak vallók körében is olyanok, akik zsigerileg és/vagy a józan ész alapján elutasítják ezt az égbekiáltó agyi ámokfutást.


Mert félő, és egyre inkább látható is, hogy kisebbségvédelem ürügyén agresszív terjeszkedésbe és törvényalkotásba csap át ez a téboly. Örülök, hogy van még demokrácia: mondhassa el ő is, én is. De, hogy melyik álláspont élvez világméretekben nagyobb támogatást, abban már most erősen érvényesül az ökológia ököljoga.

Szólj hozzá!

Holokauszt Magyarországon 5/3. – a deportálásoktól a nyilas hatalomátvételig

2016/07/27. - írta: Hetek_hu

A deportálásoktól a nyilas hatalomátvételig, vagyis a szélcsend hónapja, a diplomáciai embermentés.

2014-ben, a holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából közös sorozatot készített a Hetek hetilap és az ATV. Elismert kutatókkal elevenítettük fel a vészkorszak előzményeit, eseményeit és máig érezhető hatásait. Célunk az emlékezés, mert a legnagyobb tragédia a felejtés.

Harmadik adás: a deportálásoktól a nyilas hatalomátvételig

 

Beszélgető partnereink:

  • Turbucz Dávid történész
  • Szita Szabolcs történész, a magyar Auschwitz Alapítvány egyik alapító tagja
  • Radnóti Zoltán rabbi

A beszélgetés témái:

  • A deportálások leállítása
  • A budapesti zsidók sorsa
  • A szövetségesek és a holocaust
  • A nyilas párt és mozgalom
  • A diplomáciai embermentés kezdete

A beszélgetés-sorozat DVD mellékletként a Kiálts rám! S fölkelek! című tanulmánykötet részeként jelent meg, mely a holokauszt 70. évfordulója alkalmából készült.

Megrendelhető itt ►http://www.hetek.hu/konyvek

Szólj hozzá!

A Brexit után jöhet a chexit? - podcast

2016/07/11. - írta: Hetek_hu

Az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy kilép az Európai Unióból. A népszavazás eredménye meglepte a piacokat; a részvények és az angol font is jelentősen esett, az Egyesült Királyság napokon belül elvesztette három A-s besorolását.

Gavra Gábor, a Hetek lapszerkesztője beszélget Morvay Péterrel, elsősorban a Brexitről, majd a beszélgetés második felében más országok kilépési esélyeit is latolgatják, többek között a csehek kilépését (chexit).

Nem számíthat baráti válásra Nagy-Britannia »


A Hetek Magazin rendszeresen foglalkozik az amerikai választásokkal, további podcast beszélgetéseinket itt meghallgathatod (Soundcloud-ról pedig letöltheted!). A Hetek hetilap amerikai választással kapcsolatos írásait pedig itt olvashatod el. 

Töltsd le beszélgetéseinket mp3-ban a Soundcloudon vagy iTuneson! A Hetek Magazin hanganyagait megtalálod:

Szólj hozzá!

Az orlandói lövöldözés és a francia foci EB - podcast

2016/06/24. - írta: Hetek_hu

Morvay Péter ezúttal Tarjányi Péter biztonsági szakértővel beszélgetett az orlandói Pulse melegbárban történt tömeggyilkosságról és arról, hogy biztonságos-e a franciaországi futball EB.

Amerika történetének a szeptember 11-ei terrortámadás óta legsúlyosabb tömegmészárlása történt Orlandóban vasárnapra virradó éjjel egy melegbárban. A támadásban ötvenen vesztették életüket, és további ötvenhárman súlyosan megsérültek. Az FBI szerint a lövöldöző, Omar Mir Seddique Mateen az interneten radikalizálódott. Bár nincs kimutatható közvetlen kapcsolata egyetlen terrorszervezettel sem, sőt, egyesek szerint maga is a férfiakhoz vonzódott, és ezért gyilkolt. Mateen a támadás során az Iszlám Állam tagjának vallotta magát. A hetilapunkban megjelent teljes cikk»

A beszélgetés másik részével kapcsolatos cikkünk a Káosz és terrorveszély Franciaországban » 


A Hetek Magazin rendszeresen foglalkozik az amerikai választásokkal, további podcast beszélgetéseinket itt meghallgathatod (Soundcloud-ról pedig letöltheted!). A Hetek hetilap amerikai választással kapcsolatos írásait pedig itt olvashatod el. 

Töltsd le beszélgetéseinket mp3-ban a Soundcloudon vagy iTuneson! A Hetek Magazin hanganyagait megtalálod:

Szólj hozzá!

Határtalan Magyarok - 100 jó arc, akit nem árt, ha ismersz!

2016/06/15. - írta: Hetek_hu

hatartalan2_cover_1.jpg

Tudod melyik magyarra mondták először, hogy a forgóajtón mögötted megy be, és előtted jön ki? Hallottál már olyanról, hogy egy humorista életet mentett? Gondoltad volna, hogy a Világ Igazainak egyike egy ismert magyar színésznő? Vajon kit hívhattak a magyar Walt Disneynek? És ki lehet az „öt marslakó”?

Megtudhatod mindezeket, és még sok más érdekességet a Hetek Határtalan magyarok című kiadványának második részéből!

 

A magazin formátumú kiadvány újabb 25 arcot mutat be, akik nem csak azért határtalanok, mert képzelőerejük nem ismert határokat, hanem azért is, mert sokan közülük nem a Kárpát-medencében csináltak karriert. Olvashatunk ezúttal 5 színészről, 5 nonkonformista nőről, 5 kutatóorvosról, 5 rendezőről és 5 tudományos lángelméről, akik – minden túlzás nélkül – új korszakokat nyitottak, magyar és nem magyar emberek millióinak változtatták meg az életét, sorsát, gondolkodását, és ezreket ösztönöztek nagy tettek végrehajtására, vagy egyszerűen csak szórakoztatták őket." A Határtalan magyarok című kiadvány második kötetét keresd a Hetek és a Patmos Records kínálatában!

Akiket ebben a kiadványban bemutatunk:
Jávor Pál, Karády Katalin, Hirsch Zoltán, Tolnay Klári, Darvas Iván
Veres Pálné, Brunszvik Teréz, Hugonnai Vilma, Kéthly Anna, Slachta Margit, Richter Gedeon, Szent-györgyi Albert, Semmelweis Ignác, Selye János, Szentágothai János, Jancsó Miklós, Dargay Attila, Foky Ottó, Korda Sándor, Ernie Kovacs, Teller Ede, Kármán Tódor, Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő

Határtalan Magyarok2 - bookazine megrendelés »

Szólj hozzá!

Hétköznapi roma hősök - videó interjúk

2016/06/13. - írta: Hetek_hu

Hétköznapi roma hősök sorozatunkban olyan roma embereket keresünk meg, akiknek küzdelmes története vagy másokért végzett munkája példaértékű.

A riportok elkészítésénél Makki Marie-Rose újságírót az vezette, hogy a legnehezebb sorsú romák felemelkedése a nem roma emberek számára is rendkívül pozitív példát jelent, és annak bizonyítéka, hogy minden emberi élet felbecsülhetetlenül értékes.

Cigánytelepi gyerekből főápolónő

Az Aranypánt-díjas Jónás Tímeát a Nyírő Gyula Kórházban kerestük fel. Jónás Tímea nagyon messziről, egy Záhony melletti falu cigánytelepéről indulva jutott el odáig, hogy április 1-jén kinevezték főápolónak a fővárosi Nyírő Gyula Kórház OPAI egyes számú pszichiátriájának élére. Egyidejűleg ő kapta meg a legtöbb szavazatot az idei Aranypánt-díjra is. Az elismerést olyan roma hétköznapi hősök kaphatják, akik a mindennapi életükben példaként szolgálnak roma és nem roma környezetük számára.

„Mi nem küldünk el gyereket csak azért, mert nem cigány”

Mondja ezt az ország első cigány nemzetiségű óvodájának vezetője, Debre Krisztina, aki édesanyjától, a legendás cigány tanítónőtől vette át a csepeli Majd Megnövök Óvodát. Ide olyan, nagyon szegény gyerekeket vesznek föl, akiket máshol elutasítanak. Az óvoda 1993-as megalapítása óta felnőtt egy nemzedék, amely szintén idehordja a gyermekeit, vagy már óvónőként dolgozik itt, az iskolások meg visszajárnak. Valamit tudnak az itteniek, mert a rendkívüli lemaradással induló gyerekek között az országos átlagot messze meghaladja az iskola érettek aránya. A gyerekek közül sokan osztályelsőkké válnak, vagy erős középmezőnybe kerülnek. A Majd Megnövök csepeli óvodában folyó forgatásunkra meglepetésszerűen betoppant a helyi polgármester is a stábjával, és mély tisztelettel beszélt az óvodában folyó munkáról.

Cigánytelepről jazz szakra

„Edelényből jövök, a cigánytelepről. És az a legborzalmasabb, hogy ennél sokkal durvább helyek is vannak, mint ahonnan én jöttem” – mondja a 23 éves Antal, akinek tavaly szeptemberben valósult meg élete álma, amikor felvették jazz szakra a fővárosi Egressy Béni Zeneművészeti Középiskolába. Antal nem mindennapi küzdelméről dokumentumfilm is készült Tititá címmel.

Romra rákkutató

Orsós Zsuzsa biológus, rákkutató szinte írástudatlan szülők gyermekeként lett a Magyar Tudományos Akadémia első roma ösztöndíjas kutatója. Szívügyének a romák lesújtó egészségi állapotának a javítását tekinti. Podcastünkben beszélgetést hallhatnak Makkie-Maria Rose-zal – a Hetek egyik legrégebbi munkatársával – , aki a roma kutatónővel való interjút készítette.

Ez az interjú csak meghallgatható formában készült el.

Szólj hozzá!

Ruanda, egy kis ország hatalmas csodája - videó interjú

2016/06/09. - írta: Hetek_hu

1-700_7300.jpg

Videós interjúnkban Ananie Bagaragaza ruandai lelkésszel, aki Church of Faith vezetőjével beszélgettünk. 

Ruanda Magyarországnál három és félszer kisebb területű ország, Közép-Afrikában található. Sajnos ez az ország az 1994-es népirtásról lett ismert, melynek ma már egyre kevesebb nyoma van. Ananie pásztornak is személyes tapasztalatai vannak a borzalmakról. A szörnyűségek után új alapokra kezdték építeni gyülekezetüket amely azóta is dinamikusan növekszik. Alig két évtizeddel az országot romba döntő brutális népirtás után Ruanda működőképes, sőt dinamikusan fejlődik. Mindez nem választható el attól a ténytől, hogy a 15 milliós afrikai ország lakói nem kendőzték el a múltat, a felelősöket igyekeztek megbüntetni, miközben előre- tekintettek, és a megbékélésre, egymás tiszteletére tették a hangsúlyt.

Ananie pásztor Magyarországi tartózkodása során ellátogatott a Hit Rádióba, ott készült vele az interjú is: 

A Hetek korábbi cikke Flaisz Endre lelkésszel, aki járt a ruandai Hit Gyülekezetében>


Mi az a HETEK MAGAZIN?

Podcast. A Hit rádióban minden pénteken délután jelentkezik a Hetek magazin, ahol a friss hetilap témáit boncolgatjuk vendégeinkkel. Töltsd le podcast beszélgetéseinket mp3-ban és hallgasd bárhol, bármikor! A Hetek Magazin hanganyagait megtalálod Soundcloudon, iTunes-on (keress rá: Hetek Magazin), és Youtube-on is

Videó. A Hetek Magazin viszont ennél több, mert időről-időre videós interjúkkal is jelentkezünk, amit Youtube-on, vagy a Hetek Facebook oldalán is meg tudsz nézni! 

Szólj hozzá!

Oskar Gröning, az auschwitzi könyvelő pere (videó)

2016/06/03. - írta: Hetek_hu

4000.jpg

„A szemünk előtt omlott össze a veterán SS-tiszt”. Négy év szabadságvesztésre ítélte 2015 júliusában a lüneburgi büntetőbíróság az egykori auschwitzi haláltábor „könyvelőjét”. Sándor Zsuzsa jogász végigkövette a pert, és a közeljövőben könyvet jelentet meg a fordulatokban gazdag, ugyanakkor borzalmakkal terhelt eseményekről. Interjú.

oscargroning.jpg

A ma 95 éves Oskar Gröning 300 ezer ember meggyilkolásához nyújtott bűn segédletet. Oskar Gröning ellen a hannoveri ügyészség emelt vádat. A 2014 augusztusában elkészült 80 oldalas vádirat az 1944. május 16. és 1944. július 11. közötti időszakra szorítkozik. Ekkor zajlott az úgynevezett „magyar akció”: 57 nap alatt Magyarországról 430 ezer zsidót deportáltak, közülük legalább 300 ezret küldtek gázkamrába, és égettek el az auschwitzi krematóriumokban. Az ügyészhez 62 „mellékvádló” is csatlakozott Oskar Gröning perében, legtöbbjük holokauszt-túlélő, mások az Auschwitzban elpusztított áldozatok rokonai vagy leszármazottai.

Sándor Zsuzsa Oskar Gröning büntetőügyéről

Sándor Zsuzsa jogász-íróval készült interjúnk írásos formában a friss Hetek hetilapban olvasható >

 


Mi az a HETEK MAGAZIN?

Podcast. A Hit rádióban minden pénteken délután jelentkezik a Hetek magazin, ahol a friss hetilap témáit boncolgatjuk vendégeinkkel. Töltsd le podcast beszélgetéseinket mp3-ban és hallgasd bárhol, bármikor! A Hetek Magazin hanganyagait megtalálod Soundcloudon, iTunes-on (keress rá: Hetek Magazin), és Youtube-on is

Videó. A Hetek Magazin viszont ennél több, mert időről-időre videós interjúkkal is jelentkezünk, amit Youtube-on, vagy a Hetek Facebook oldalán is meg tudsz nézni! 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása